2024. február 11. vasárnap. 8:31
Nem meglepő, de váratlan Novák Katalin államfő lemondása. Titokban bíztam benne, hogy valamilyen általam ismeretlen, rejtélyes magyarázat létezik a kiskorúak sérelmére elkövetett molesztáláshoz asszisztáló személy számára hozott kegyelmi döntésre, amely indoklás nélkül joggal háborította fel a társadalom döntő többségét. Reménykedtem, mert mindez annyira nem illeszkedik a köztársasági elnökről hosszú idő alatt kialakított képhez, hogy érthetetlennek tűnt a döntése.
A lemondásához fűzött indoklás azonban mindent érthetővé tesz, megfogalmazása szerint abban a hiszemben döntött a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával. Az természetes, hogy egy államfő a döntése meghozatala előtt nem tanulmányoz át egy több ezer oldalas periratot, ilyesmire egyszerűen nincs ideje, a hasonló kérvényeket megfelelően kiválasztott szakemberek készítik elő, és javaslatuk alapján határoz az államfő, ám a döntésért neki kell vállalnia a felelősséget.
Novák Katalin vállalta, ahogy korábban Schmitt Pál is, és a jobboldali politikusok általában teszik. Egyikük esete sem vetett fel büntetőjogi kérdéseket, csupán erkölcsi aggályokat, amelyeket ők átéreztek, és ennek tudatában a személyes karrierjüket feladva távoztak, hogy hibájuk ne hagyjon foltot azon a közösségen, amelyiknek meggyőződéses tagjai, és amely közösség akár milliós összefogásra is képes, amikor elvei mellett kiáll, ám azokról nem mond le. Felmentéseket mindig lehet találni, de az elvtelenség ettől a közösségtől távol áll, szégyenkezni még bocsánatos hibákért sem hajlandó.
Így van ez jól, ez ad erőt ahhoz a küzdelemhez, amelyet az ezt elvárók, de magukkal szemben elnéző képmutatók hadával vív az értékalapú közösség. A másik lista, a tetteikért felelősséget nem vállalóké sokkal hosszabb. Soha nem tudhattuk meg, hogy Göncz Árpád pontosan milyen szerepet is játszott az 1956-ot követő börtönévei során; de folytathatjuk a sort Horn Gyula ugyancsak 1956-hoz kapcsolódó pufajkás tevékenységének „naéses” kommentálásával, Medgyessy Péter D-209-es lelepleződésével, Gyurcsány Ferencnek az őszödi beszédben trágár köntösbe öltöztetett éjjel-nappali hazugságbeismerésével, vagy éppen a filléres adományokból összegyűlt dolláresővel, a lánchídi felújítás pénzeinek vándorlásával.
Ezek persze csak a jéghegy csúcsai, mert hosszan lehetne még a pro- és kontrasort folytatni, ami miatt sokaknak olyan érzése támadhat más típusú kormányzás esetén, hogy ez egy következmények nélküli ország. Nem az, és ezért külön köszönet Novák Katalinnak, aki hibáját felismerve, nem megmagyarázni akarta a vállalhatatlant, hanem levonta a következtetéseket, tovább erősítve azokat, akik olykor fájdalmasan, de büszkén vállalják az erkölcsi közösséget.
A szerző vezető szerkesztő
