Ősi virágmintákhoz köztudottan nehéz hozzájutni, mivel a virág élete mulandó. A virágok beérnek, termővé válnak, majd elhalnak – törékeny formájuk miatt gyakran inkább elvesznek vagy megsemmisülnek, mintsem megkövesednek. Charles Darwin a virágos növények evolúcióját a természettörténet egyik legbizarrabb elbeszélésének tartotta, és „förtelmes rejtélynek” nevezte őket.
Objektum doboz
„A levelek általában nagyobb számban termelődnek, mint a virágok, és sokkal robusztusabbak; nagyobb a megőrzési potenciáljuk. A levelet hasznos élettartama végén ”úgy, ahogy van„, kidobják, míg a virág terméssé alakul, amelyet aztán megesznek, vagy a magterjedési folyamat részeként szétesik” – mondta a CNN-nek a tanulmány szerzője, Robert Spicer, az egyesült királyságbeli The Open University Környezet-, Föld- és Ökoszisztématudományi Iskola professor emeritusa.
A virágok evolúcióját kulcsfontosságúnak tartják a földi élet növekedése szempontjából, mivel hozzájárult a rovarok, emlősök, kétéltűek és madarak különböző fajainak diverzifikációjához, és jelentős változást vezetett be, amikor a föld feletti élet differenciáltabb volt, mint a tengeri – áll a tanulmányban.
„A virágos növények gyorsabban szaporodnak, mint más növények, bonyolultabb szaporodási mechanizmusokkal rendelkeznek, sokféle virágformát alkotnak, például gyakran a beporzókkal szoros ”együttműködésben„. Ez a növények és állatok számos vonalának kölcsönös koevolúcióját hajtja előre, alakítva az ökoszisztémákat” – mondta Spicer.
A kutatók az egyik tartós virágot Eophylica priscatellata, a másikat Phylica piloburmensis névvel illették, ez utóbbi a mai Dél-Afrikában honos nemzetség.
99 millió éves virágok fényt derítenek az evolúció ősi rejtélyére
Darwint megdöbbentette a virágos növények megmagyarázhatatlan megjelenése a 145 millió és 66 millió évvel ezelőtti kréta időszakban. A tudósok még mindig nem határozták meg a virágos növények pontos eredetét, de Spicer szerint a megőrzött virágok új információkat tártak fel.
A példányok tulajdonságai megegyeznek a gyúlékony területeken, például a dél-afrikai fynbos régiókban virágzó virágokkal. A Phylica fajok ezen a területen őshonosak, és a borostyánból konzervált, félig égett növényeket is találtak már.
„Itt egy ilyen korai virág minden részletét megőriztük borostyánban, éppen abban az időben, amikor a virágos növények elkezdenek elterjedni a világon, és kiváló alkalmazkodást mutat az évszakonként száraz környezethez, amely támogatja a gyakori erdőtüzeknek kitett növényzetet” – mondta Spicer.
„Ha sok korai virág ilyen félszáraz tájakon volt kitéve a tüzeknek, akkor ez megmagyarázza, hogy az angiospermák evolúciójának korai szakaszai miért vannak olyan gyengén reprezentálva a fosszíliákban – a fosszíliák általában nem ilyen félszáraz környezetben képződnek” – magyarázta.
