Celine Jong szerelmes filmje a huszadik és huszonegyedik századi ember alapélményéről szól, vagyis arról, hogy aki elindul a vágyait követve, kit és mit hagy maga után. Muszáj-e hogy rossz lelkiismerettel éljen távol a szülőhazájától, vagy lehet boldog, megérkezett ember? És vajon a múlt követheti-e őt, oda, ahová vágyakozott?
A film elején három embert látunk egy New York-i bárpultnál: egy koreai nőt (Greta Lee), egy koreai férfit (Teo Yoo) és egy fehér férfit (John Magaro). A két koreai elmélyülten és bensőségesen beszélget, a fehér férfihoz alig szólnak. Kik lehetnek ők egymás életében? Egy házaspár, és velük a barátjuk? Vagy testvérpár az idegenvezetőjükkel? – találgatja egy női narrátorhang.
A film elején a legkevésbé tippelnénk a helyes válaszra, ami persze kiderül, ahogy az események haladnak.
Na-Young (Moon Seing-ah ) és Hae Sung (Leem Seung-min osztálytársak, 12 évesek, barátok, az iskolából hazafelé is együtt mennek. Na-Young apja filmrendező és az anyja is művész,és eldöntik,hogy Amerikába emigrálnak. Amerikai neveket választanak a gyerekeiknek, így lesz Na-Youngból Nora.
A film elején találgatjuk,ki lehet egymásnak ez a három ember. Greta Lee, John Magaro, Teo Yoo
Fotó: Mozinet
Amikor az iskolában kérdezik az osztálytársai a kislányt, hogy miért költözik el, nem azt mondja, hogy azért, mert a szülei emigrálni akarnak, hanem azt, hogy ha Koreában marad, sohasem lesz Oscar-díjas. Kemény szavak ezek egy 12 éves kislánytól.
Húsz évvel később Nora New Yorkban él, a szülei pedig Kanadában. Sikeres drámaíró, amerikai férje Artur (John Magaro) szintén író.
Tizenkét évvel korábban Nora még újságíró. Ekkor keresi meg facebook-üzenetben Hae Sung, aki azóta is folyton a lányra gondolt. Skipe-olni kezdenek, de aztán a lány véget vet a távbarátságnak, mert nem lát benne jövőt.
Egy alkotóházban találkozik Arturral, akivel előbb összeköltöznek, hogy spóroljanak az albérleten, később összeházasodnak, amiben az is közrejátszik, hogy a lány így zöldkártyához jut. Szeretik és támogatják egymást, m inden pompásan működik, amikor egyszer csak beállít hozzájuk Hae Sung, aki szakított az otthoni barátnőjével, és újra a gyerekkori barátnőjéről álmodozik.
A néző, aki nyugalmas, szikár terekben, békésen hömpölygő képek, mondatok és zenék között találkozik a történettel, nem tudja, mire megy ki a játék. Gyanútlanul és készséggel tud örülni annak, ha a múlt visszatér Nora életébe, és Nora a múltjába, ha beteljesedik egy gyerekkori szerelem, és eltűnik a törés és a rossz érzés amiatt, hogy eljött Szöulból, eljött Koreából.
Hae Sung ( Teo Yoo) és Nora (Greta Lee) ugyanott találkoznak New Yorkban, ahol Nora a férjével randevúzott, mielőtt összeköltöztek
Fotó: Mozinet
De vajon van-e rossz érzése emiatt, vagy csak azt hiszi, hogy kellene lennie. Vagy még csak nem is hiszi. A férjének azt mondja magáról, hogy ő amerikai-koreai, Hae sung pedig más, mint ő: koreai-koreai. Nora mindig is ilyen volt, Koreában is az a valaki, aki Amerikába akar menni, ő már akkor is amerikai- koreai volt.
A népmesék, nem csak a magyar mesék, sok száz éve arról szólnak, hogy a hős vagy a hősnő elvágyódik, elindul, próbákat áll ki, végül megtalál egy helyet, ahol révbe ér. Már az ősanyák-ősapák korában is erről szóltak a mesék, ma pedig már tömegesen elindulnak az emberek a vágyaik után. De az a mesékből többnyire hiányzik, milyen fájdalmakkal, veszteségekkel járhat az elindulás, a távol levés a hős életében.
Vagy csak meg kell tanulnunk elfogadni, ha valaki útra indul? És elhinni, hogy a távolság is összeköthet minket láthatatlan szálakkal? És magunkban is el kell fogadni a vándort, a máshová hazaérkezőt?
Amikor Nora és Artur először találkoznak a mesehelyszín-szerűen fotografált alkotóházban, és este együtt üldögélnek a kertben, a lány az In-Iunról, vagyis ahogy magyarázta, a sorsról, a gondviselésről, a reinkarnációról, vagy ahogy errefelé mondják, a „karmikus kapcsolatokról” beszélt Arturnak.
Mert a koreaiak – mint a filmből kiderül – nagy jelentőséget tulajdonítanak minden emberi találkozásnak. Úgy tartják például, hogy ha két ember elmegy egymás mellett, és a ruhájuk súrolja egymást, annak is az az oka, hogy egy korábbi életben már találkoztak. Egy házasságban pedig szerintük nyolcezer réteg van, vagyis akik férj és feleségként élnek most, azoknak már nyolcezer közös életük volt.
Hosszú évek múlva pedig New Yorkban Hae-sungnak azt mondja: egyszer a mostani élet is múlt lesz, és egy másik élet jön utána, amelyben nem tudni ki kinek kije lehet.
Norát mind a két férfi szereti, és ezért meg akarják tanulni a nyelvét. Artur koreaiul tanul, Hae-sung pedig angolul. Artur azt mondja, Nora álmában koreaiul beszél, és ilyenkor a férfi úgy érzi, Nora olyan helyre távozik, ahová nem tudja őt követni.
Hae-sung nem olyan ambiciózus, mint Nora. Amikor Nora távozása után felnőtt, letöltötte a kötelező katonaságot, gépészetet tanult, és dolgozni kezdett. Elégedetlen magával és a munkájával, nem szereti a munkahelyi vasfegyelmet, zavarja, hogy nincs legalább kiemelkedő fizetése. A hétvégeken a sárga föld alá isszák magukat a barátaival, és ennyi az élete.
A filmben a rendező olyan békés nyugodt környezetet teremt, amelyben a néző is meg tud nyílni – Celine Yong és Greta Lee
Fotó: Mozinet
Érzékeny férfi, de nem érdeklik a művészetek, mégsem mulasztja el, hogy Norát minden újabb korszakában kissé ironikusan, de mégis szeretettel arról kérdezze, éppen milyen díjat akar megnyerni. Így követi őt, és fejezi ki a figyelmét.
Miután azért drukkoltunk, hogy jöjjenek össze annyi év után, egyszer csak elveszítjük a fonalat, és már nem tudjuk, mi lehetséges, és mit szeretnénk igazán. Lassan bontakozik ki mindaz, amit még nem tudunk a három szereplőről, és arról, hogy Norával milyen a kapcsolatuk, meg hogy Nora mit akar, és hogy a döntését hogyan fogadtatja el.
Nem csoda, hogy az amerikai kritikusoknak annyira tetszett ez a film, hiszen éppen azokat a fájdalmakat ismeri el, és azokat a sebeket gyógyítja, ott talál felszabadító magyarázatot, ahol korunk embere leginkább sérültnek érezheti magát.
Előző életek – Past Lives – 2023
Amerikai-koreai játékfilm 106′
Rendezte: Celine Yong
9/10
