Kós Károly csaknem 94 éven át tartó életének túlnyomó része Erdély szolgálatában telt – írja a Nőileg.ro. A jeles férfiú születésének 140 évfordulója kapcsán az orgánum hosszas összeállítást közölt, melyből egyebek mellett kiderül, Kós Károlyt elsősorban építészként tartja nyilván a magyar kultúrtörténet és emlékezet. Leghíresebb erdélyi épülete Sepsiszentgyörgyön áll – s ez az elmúlt évek során teljes körű felújításon átesett Székely Nemzeti Múzeum. Utóbbit egyébként Kós is kedvenceként emlegette.
Felidézik, az első világháborúból 1918 őszén került haza, ahol már várt rá a tanári kinevezés az Iparművészeti Főiskola építészeti tanszékére. Katedráját 1919-ben kellett volna elfoglalnia, ám az összeomlást, a katasztrófát kiteljesítő őszirózsás forradalmat és a mélypontot, azaz Erdély Romániához csatoltatását Sztánán érte meg. Választania kellett a biztos és szép professzori egzisztencia, vagy „Erdély magyar népének ismeretlen jövendő sorsában, de itthon.”
A cikkben hozzáteszik, a döntés nehéz volt. Végül ezt írta a főiskola igazgatójának, Gróh Istvánnak: „… hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám, mint Budapesten.”
