A többsejtű organizmusoknál természetes, hogy a sejtek feláldozzák magukat a szervezet egészséges működésének fenntartása érdekében. A sejt maga indítja be saját pusztulását, amely rendszerint annak szétesésével végződik. A programozott sejthalál már magzati korban is megvan – így válnak el például ujjaink az anyaméhben –, de a kifejlett élőlényeknél is nélkülözhetetlen a „celluláris harakiri” a daganatképződés megakadályozása vagy a vírusok inváziójának megfékezése érdekében.
Az eddig is világos volt, hogy ha a programozott sejthalál beindul, a szignál gyorsan terjed a sejten belül. Azt azonban eddig senki sem vizsgálta, pontosan hogyan is burjánzik a jel – mondta James Ferrell, a kaliforniai Stanford Egyetem kutatója.
A kutatók kimutatták, hogy ahelyett, hogy valamilyen kémiai szignál lassan keresztüldiffundálna a sejten, a sejthalál úgynevezett „triggerhullámként” terjed, vagyis a sejt egyik részének önmegsemmisítése kiváltja az azt követő rész önpusztítását. Triggerhullámra példa még az ingerület idegsejtek általi továbbítása vagy az erdőtüzek terjedése is.
A tudósok erre úgy jöttek rá, hogy a citoplazmát – azaz a sejteket kitöltő folyadékot – kinyerték békák petesejtjeiből, és egy vékony csőbe töltötték. A citoplazma olyan fehérjéket tartalmazott, amelyek apró pontokként, zölden világítottak a csőben. Ezt követően a cső egyik végét olyan sejtkivonatba helyezték, amely már keresztülment a programozott sejthalál folyamatán, ezenkívül vörös festéket is tartalmazott. Az eltűnő pöttyök hulláma sokkal gyorsabban terjedt a vörös festéknél, amely csak lassacskán szivárgott a csőbe.
A felfedezést a Science magazinban ismertették a szakemberek.
