Újabb lázítót húzott ki a kalapból Bolgár György a Hírklikk hasábjain, Spiró Györgyöt, aki a rendszerváltoztatás óta nem nézi jó szemmel, hogy pluralizmus van, s a választások révén nem pusztán a kommunistákra lehet szavazni, hanem másokra is. Például a nem kommunistákra. Így Orbán Viktorra, akinek egész politikai krédóját a kommunizmus elleni harc teszi ki. A gép ráadásul azt dobta neki, hogy nemcsak a Kádár-rendszer lebontásában kellett jeleskednie, hanem a brüsszeli neomarxistákkal is meg kell vívnia a harcot. Akik ugyanolyan bolsevikok, mint a szovjet rendszer katonái voltak, csak szépen fel vannak öltözve, azt a látszatot keltve, hogy ők demokraták.
Egy lószart, mama – mondaná erre Gyurcsány, ha érdekében állna kimondani az igazságot. De még véletlenül sem ez a helyzet, neki az a jó, ami Spirónak. A meglévő rendszer bomlasztása, a magyarok hergelése Orbán ellen, hogy buktassák már meg végre, hogy ők, a Gyurcsányok (Spirók) juthassanak ismét hatalomra.
Már a Spiró-írás címe is vérlázító: „Rosszabb állapotban vagyunk, mint a Kádár-korszak közepén”, hangzik a félrevezetés öles betűkkel. Mondja, az olvasó bizonytalanodjon el, hogy tényleg így van-e a dolog, vagy ő látja rosszul a saját helyzetét. Amikor már napirendre térne az olvasó, hogy nem Spiró látja jól, hanem ő, akkor képébe kapja az első mondatot, miszerint: „a rendszerváltás, még ha részleteiben sok minden meg is változott, sokak számára nem teljesítette a várakozásokat. A mérleg az, hogy nem tudtunk élni lehetőségeinkkel”.
Magyarán hülyék vagyunk, mert bekövetkezett ugyan a rendszerváltozás, kivonultak a szovjet csapatok, megkezdődött a privatizáció, de a magyar az olyan ostoba, hogy nem tud élni a szabadsággal. Azt természetesen nem teszi hozzá, hogy 2010-ig szinte éppoly kommunista rabságban éltünk, mint 1990 előtt, amikor az SZDSZ diktálta szorításban a magyarok szinte lélegzetet sem kaptak. Spirónak van képe olyat állítani, hogy a magyarok nem a független Magyarországért lázadtak 56-ban, hanem a szocializmus megreformálásáért. Így van az, ha olyan emberek nyilatkoznak, akik nem tudnak beletörődni a változásba. Akik képtelenek elfogadni a demokráciát. A valódi többségi uralom számukra utálatos kép. Ezt mondja: „A történtek azt mutatják, hogy a lakosság, különösen a fiatalok nagy része, nem a tőkés rend visszaállítását kívánta, hanem egyfajta megreformált szocialisztikus rendszert szeretett volna”.
Bravó, kedves Spiró György! Lehet önnek Kossuth-díja, amit természetesen véletlenül Gyurcsány miniszterelnöksége idején kapott, mégis kíméletlen rendszerellenességéről vált ismertté. Illetve arról, hogy a trágár, mocskos beszédet Önnek sikerült meghonosítania a magyar színpadokon, ami mára odáig fejlődött, hogy értékes liberális produkciónak számít, ha egy meztelen nő két ruhátlan férfi nemi szervét húzogatja a nézők előtt. Ahogy tette Sárosdi Lilla, rendező férje, Schilling Árpád irányításával.
A radikális jobboldal szerint a hazát szeretni csak úgy lehet, ahogy ők gondolják – írja Gyurcsány Ferenc. A volt miniszterelnök arra reagált, hogy jobboldali újságok és értelmiségiek felháborodtak azon, hogy Spiró György anno szerepelt a magyar érettségi tételek között. A volt miniszterelnök által kritikával illetett reakciók azt sérelmezték, hogy olyan író alkotása lehetett érettségi tétel, aki egyik versében általuk „magyargyalázónak” ítélt gondolatokat hangoztatott. A sérelmezett vers Jönnek címen jelent meg 1987-ben a Mozgó Világban. Gyurcsány megjegyzi: kár lenne tagadni, hogy kemény a vers, de a felháborodás oka az, hogy „úgy tűnik, a jobboldal és annak radikálisai szerint hazát szeretni csak úgy lehet, ahogy a jobboldal radikálisai gondolják, engedik”. „Indulatmagyarok oktatnak, fenyegetnek saját magyarkodásukkal” – fogalmazott Gyurcsány Ferenc.
Spiró Jönnek című versében is ezt a stílust képviseli: „Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, / füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból, / csönd van. Senki se pisszen. Alantról / kevéske hűlt költő csontujja int. / Ó, ha gyilkolni szabadna újra, / csámcsogva, hersegve szívnák a vért – / miért is? ki tudja. Trianonért? – / (…) / és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek, / hogy bebizonyítsuk: / nemcsak a szemetek tudnak magyarul.”
Tudjuk, Szamuely nem kérdezte, szabad-e gyilkolni.
Így fest a kommunizmus reinkarnációs vágya 2024 februárjában, Gyurcsánnyal, Spiróval, Bolgárral. Jönnek. Uralkodni akarnak újból.
Idézzük ismét a Böszmét: Egy lószart, mama!
A szerző újságíró
