Czuppon Réka
2024. február 14. szerda. 7:03
Frissítve: 2024. február 14. 7:09
Az ókori Rómában február közepén pogány szokás szerint Lupercalia ünnepét tartották, amely tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Több forrás szerint is ezek közé tartozott az a kegyetlen szokás, hogy fiatalokat, különösen fiatal nőket kecskebőr szíjjakkal ostoroztak a tisztulás és termékenység jegyében.
Ezt később felváltotta a keresztény ünnep február 14-én, Szent Bálint napja. Az, hogy ki is volt valójában Szent Bálint, nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, mert egyes források szerint a harmadik században három Valentin (magyarul Bálint) nevű keresztény mártír is élt.
Az egyik feltehetőleg pap volt Rómában, a másik Terni városának püspöke, a harmadik pedig Afrika provinciában élt. Más források szerint viszont egy emberhez köthetőek a legendák, akit ma is számon tartunk a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentjeként. A Szent Bálintról szóló legendák is változatosak. A legismertebbet Claudius császár börtönbe vetette, amiért fiatal katonáit összeadta szerelmeikkel, holott az uralkodó ezt ellenezte. A császár szerint sokkal jobb katonái voltak azok, akiknek nem volt feleségük. A börtönben töltött idő alatt pedig állítólag meggyógyította börtönőre lányát a vakságból. Kivégzése előtt pedig levelet is írt a lánynak, „A te Valentinod” aláírással. Ez a Valentin-napi üdvözletküldés leggyakoribb magyarázata, amely napjainkban már több milliárd levél zárszava…
Rózsafüzért ajándékoznak Valentin-napon Indiában
Fotó: AFP/Idrees Mohammed
A magyar népszokások is számon tartották február 14-ét. Természetesen sok szerelemmel kapcsolatos hagyomány kapcsolódik hozzá. Például ha ezen a napon egy fiatal lány verebet látott, akkor mondás szerint szegény férje lett majd, de boldog a házassága. Ha azonban tengelic szállott el felette, akkor gazdag kérőre számíthatott.
A párna alá tett babérlevél ezen az éjszakán megmutatta a lányoknak álmukban jövendőbelijüket. A Bálint-nap reggelén elcsattanó csók pedig szerencsét hozott.
A születendő gyermekeik számát egy félbevágott alma magvainak száma alapján jövendölték meg. Azok a szerelmes párok pedig, akik örök szerelmet szerettek volna, azok egymás hajszálát belesütötték egy tésztába, amelyet aztán közösen megettek.
A szerelem mellett ezen napon a következő termésre is jóslatok árulkodtak. Például ha Bálint-napján hideg, száraz idő volt, akkor jó termésre számíthattak. A szeles idő viszont kevés tojásra utalt. Voltak helyek, ahol reggel szentelt vizet csepegtettek az állatok vizébe, nehogy megszállják őket a gonosz szellemek. Sok faluban pedig ekkor ültették a kotlóstyúkokat, hogy bőséggel legyen majd tojásuk. Az e napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek.
A Borsod megyei hangonyiak úgy vélték, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, a tavaszt jelezve. A Csongrád megyei Mindszenten még a madarak etetése is szokás volt, magokat, aszalt gyümölcsöt szórtak nekik. Balaton környéki adatok szerint meg éppen a madarak és a tolvajok távol tartására metszették meg a szőlőföld négy sarkán a tőkéket.
Ma már elhagytuk ezeket a szokásokat, megfeledkeztünk Szent Bálintról, és egy jelentős kereskedelmi üzletté alakult át sokak szemében Valentin ünnepe.
Ezen a napon rengetegen vesznek drága ajándékokat szerelmüknek, így kedvezve többek között például a virágüzleteknek és ékszerboltoknak. Magyarországon a rendszerváltozás után nyugatról érkezett szerelmesek napjaként tartjuk leginkább számon, holott már sokkal korábbról élt hagyományainkban és hitvilágunkban az ünnep, csak akkor nem Mammon, a pénz istene irányította.
