Aki azt hitte, úszni is tud

Avagy aki azt hitte, mindent meg tud úszni. Gyárfás Tamás az 1989 előtti idők kommunista őskövülete, a rendszerváltoztatás utáni posztkommunista anarchia gátlástalan haszonélvezője, volt idáig. Régi bűnöknek hosszú az árnyéka. Ugyanis a Fővárosi Törvényszék első fokon hét év fegyházra ítélte őt, a Magyar Úszószövetség korábbi elnökét az 1998-ban Fenyő János meggyilkolásában való részvételéért.

Emberünknek, aki egykor a médiavilágban, majd a sportdiplomáciában megingathatatlannak tűnő pozíciókba verekedte be magát, több arca is volt. Ám az átlagemberek csak az árnyék nélkülit látták. A Magyar Úszó Szövetség egykori elnökét, a Nap TV volt tulajdonosát a rendőrség már korábban meggyanúsította Fenyő János meggyilkolásával kapcsolatban. Hat évvel ezelőtt a nyomozóhatóság végre lezárta a gyilkosság ügyének vizsgálatát. A gyanú szerint Gyárfás megbízásából Portik Tamás adott utasítást Fenyő János megöletésére. Hat éve húzódott Gyárfás Tamás és Portik Tamás büntetőpere első fokon a Fenyő-gyilkosság huszonhat éve megoldatlan ügyében. Az ügyészség álláspontja szerint 1998 elején egy bérgyilkos Gyárfás Tamás felbujtására és az Aranykéz utcai robbantásért is elítélt Portik Tamás megbízására ölte meg a kilencvenes évek ismert médiavállalkozóját, Fenyő Jánost.

Ki is Gyárfás Tamás valójában? A rendszerváltoztatás előtti időkben a jó elvtársként pörgő-forgó Gyárfás bizonyára még álmában sem gondolta volna, hogy pályafutása ilyen csúfos véget ér. A magyar–történelem szakos tanár sportújságíróként kezdte, karrierje fordulópontját 1984 jelentette. A Magyarország által is bojkottált Los Angeles-i olimpiára hazánk sportolókat nem, de azért sportvezetőket és újságírókat kiküldött, köztük Gyárfás elvtársat is. Ő volt az ötletgazdája és az egyik írója annak az olimpiáról szóló könyvnek, amit a pártvezetés végül bezúzatott, mert szerintük Gyárfás nem egyeztetett velük előre. Pártfegyelmit kapott, és a Nép­sportnál megrovásban is részesült. Azonban a bizalmat hamarosan visszaszerezte és a Népsportnál újból a Külföld rovatot vezethette. Már korábban ráérzett a külföldi utazásokban rejlő lehetőségekre, néhány év leforgása alatt jelentős kapcsolatrendszert épített ki, amely meghatározó tényezője lett későbbi sportdiplomáciai sikereinek.

Gyárfás a Los Angeles-i olimpián ismerkedett meg a Kaliforniában élő, kétes hírű Bodnár Györggyel, ez a kapcsolat alapozta meg későbbi üzleti sikereit. Az emigrációban meggazdagodott Bodnár úgy döntött, pénzét hazánkban fialtatja, ehhez pedig a céltudatos és hiperaktív Gyárfás jó alanynak bizonyult. A rendszerváltoztatás hajnalán útjára indították a Sport Plusz nevű lapot, ugyanakkor ügyvezetője lett a Bodnár által tulajdonolt Szaknévsor nevű, sárga telefonkönyvet kiadó gazdasági társaságnak. Ebben az időben kezdett el sugározni a Nap TV, hazánk első magántelevíziója, viszont rövid idő alatt a csőd szélére jutott. Gyárfás lecsapott a lehetőségre, és Bodnár anyagi segítségével többségi tulajdonosa lett a Nap TV-nek. Havas Henrik, aki ebben az időszakban munkatársa volt, később egy interjúban több arcú üzletembernek írta le Gyárfást: „Ha kell, hajlong, ha kell, puszit ad, ha kell, kezet csókol. Mindenre képes, hogy elérje a célját.” A csatorna a balliberális kormányok idején tündökölt. Érthető módon az első Orbán-kormány száműzte a köztelevízióból a balliberális múltú Nap TV-t. Aztán 2002-ben Gyárfás rohant vissza elvtársaihoz, és 2009-ig rongálta borzalmas adásaival a nemzet közhangulatát.

A tévézés mellett Gyárfásnak az úszóvonal szabta meg pályája ívét, megválasztották az úszószövetség elnökének, bekerült az olimpiai bizottság elnökségébe is. Ettől az időszaktól számítva azonban már több erkölcsi vereség is előre vetítette későbbi sorsát. Megbocsáthatatlanul etikátlan akcióra szánta el magát 1996-ban, ugyanis szervezett egy kamu versenyt, amelyen tizenegy magyar úszó csak papíron teljesítette az olimpiai szintet, így aztán kiutaztatták őket Atlantába. Az olimpia után a hamis jegyzőkönyvet nyilvánosságra hozták, és Gyárfás mindent beismert. Nemtelen magyarázkodása azonban már akkor elképesztő morális deficitről tanúskodott: „Mivel a hamis jegyzőkönyv ügye már több hónapja közismert, úgy érzem, hogy a hamisítás felmelegítése inkább csak ürügy: egy tudatosan megszervezett lejáratási kampány folyik ellenem a Magyar Televízióban való érdekeltségeim miatt.” Szerintem nemcsak számomra érthetetlen, hogy ezek után hogyan tarthatta meg pozícióit, sőt, hogyan emelkedhetett egy ilyen gerinctelen ember még magasabbra?

A televíziózásának is voltak árnyoldalai. A Vico Rt. tulajdonosa, Fenyő János a kilencvenes évek közepétől háborút indított Gyárfás ellen, meg akarta szerezni a Nap TV-t. Amikor Fenyőt 1998-ban meggyilkolták, voltak olyanok, akik már akkor Gyárfást vélték a történtek mögött. A Gyárfás–Fenyő-háború ugyanis a nyilvánosság előtt zajlott. Fenyő céljának elérése érdekében terhelő anyagokat is gyűjtött Gyárfás állítólagos gazdasági visszaéléseiről. Gyárfásra az sem nem vetett jó fényt, hogy a Fenyő-ügyben a nyomozók 2005-ben házkutatást tartottak a Nap TV-ben, és olyan alvilági figurák tettek terhelő vallomást ellene, mint Tasnádi Péter és Portik Tamás. Jozef Rohác szintén beállt az őt vádolók sorába, de konkrét meggyanúsítására ekkor még nem került sor. Gyárfás pedig lelkiismeret furdalás nélkül, gondtalanul tovább élte a vidám fiúk életét. Volt miből, hiszen 2002-ben a száz leggazdagabb magyar vagyonát bemutató kiadványban a Napkelte című műsor producere, Gyárfás Tamás 2,5 milliárdos vagyonnal került fel a listára. Csak összehasonlításként említem meg, ugyanekkora vagyont tudhatott magáénak ebben az időben a bűvös kockáról ismertté vált Rubik Ernő is.

Aztán jött 2016, amely a totális morális talajvesztés évének bizonyult az úszóelnök számára. A Kiss László szövetségi kapitányt nemi erőszak ügyében mentegető Gyárfás a közvélemény álláspontjával szemben semmiképpen sem nem kerülhetett ki erkölcsi győztesként. Hosszú Katinka és a többi neves úszó pedig morális vitát robbantott ki személye körül. Megfélemlítésen alapuló kommunista vezetési módszerekkel vádolták, és azzal, hogy lekötelezettjeivel veszi körül magát, továbbá minden döntés az ő kezében összpontosul. Jellemző problémaként említették, hogy a közgyűlés tagjai nem mertek Gyárfás ellen szavazni, s azt, hogy a szövetség kihasználta sportolóit, mert csak úgy adott ki állami támogatásokat, ha az úszók ennek fejében bizonyos reklámmegjelenéseket vállaltak Gyárfás számára. Verrasztó Zoltán, az egykori úszóklasszis és neves szakember egyik nyilatkozatában a problémák gyökeréről így fogalmazott: „Gyárfás vezetési stílusában rejlő hiba egyik oka az, hogy azt gondolta, úszni is tud.”

Gyárfás volt az utolsó olyan renegát sportvezető, aki túlélt minden személyét övező botrányt. Nem csak azt gondolta, hogy úszni is tud, hanem azt is hitte, mindent megúszhat. Azonban, úgy tűnik, számára már elúszott minden. Aki életútját, a gyilkossági ügyet ide nem számítva, vonzónak találná, annak egy ókori római jogelvet ajánlok figyelmébe: „Nem minden tisztességes, ami szabad.”

A szerző jogász

Elolvasom a cikket