Valójában egyetlen más bolygó a Naprendszerben – vagy más csillagok körül keringő ismert exobolygó – sem rendelkezik holdszerű holddal. A Plútót és kísérőjét, a Charont leszámítva egyetlen más bolygónak sincs a Holdéhoz hasonló tömegű „kísérője”. Az olyan óriásbolygóknak, mint a Jupiter és a Szaturnusz van néhány olyan holdjuk, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy önálló bolygók legyenek, de ezek elhanyagolhatóak a szülőbolygók tömegéhez képest.
A Hold tömege a Föld tömegének körülbelül egy százaléka, amely egyedülálló a galaxisban.
És ahogy a természetben gyakran előfordul, a mi holdunk is egy véletlen ütközés következtében került a Földhöz. Évmilliárdokkal ezelőtt, amikor Naprendszerünk még csak egy instabil fiatal csillag körül keringő gáz- és porfelhő volt, bolygók kezdtek kialakulni.
De mielőtt bolygókká váltak volna, csak por- és gázfelhők voltak, amelyek tucatjával szelték az űrt a korai idők káoszában.
Azon a bizonyos napon Földdé váló bolygó pályáján nem voltunk egyedül. A pálya véletlenszerűsége és a lendület bizonytalansága miatt egy ponton egy Mars méretű törmelékdarab csapódott belénk. Az ütközés és az azt követő események részletei továbbra is tisztázatlanok; időgép nélkül csak a számítógépes modellezésre hagyatkozhatunk.
