Lefkovics Tamás (Bezerédi Zoltán) bokszedző. A nagyobbik fiát, Marcit, akinek kedve és tehetsége is volt az öklözéshez, fiatalon elvesztette. Kisebbik fiából, Ivánból próbált ezután bokszolót faragni, de a fiú inkább elmenekült otthonról. Izraelben telepedett le. Ortodox zsidó lett, családot alapított. (Elnézést de ez a rész számomra kicsit túl sokat árul el a fordulatokból előre, és csak próbáltam kicsit finomítani)
Amikor Tamás felesége, Iván anyja (Máhr Ági) hirtelen meghal, a férfi hat éves kisfiával, Ariellel (Leo Gagel) repülőre ül, hogy ortodox zsidó szokás szerint egy hetes gyászt, vagyis shivát tartsanak Budapesten a gyászoló család körében.
Tamás meglehetősen szekularizált életet él, így hát a két életforma találkozása önmagában is kínálja a fura helyzeteket, a megütközést, a humort és a megható fordulatokat egyaránt.
A halála előtti napon Tamás felesége látott egy színdarabban egy szekrényt, és szeretett volna egy olyat a nappaliba. Tamást ugyan nem különösebben érdekelte ez a téma, de amikor az asszony meghalt, nekilátott, hogy megszerezze a terjedelmes bútordarabot.
Az asszonyok másképp nézik a színházat. Tamás feleségének a szekrény tetszik a legjobban az előadásból. (Máhr Ági és Bezerédi Zoltán)
Fotó: Mozinet
Iván nem nagyon értette, hogy miközben ő igyekezett tartani a gyásszal kapcsolatos előírásokat, vagyis nem kimenni a házból, elüldögélni a többi családtaggal, és megemlékezni meghalt szerettükről, az apja miért vásárol szekrényt egy raktáráruházban, miért szállítja haza lóhalálában, és miért akarja nagy kopácsolással és bőséges káromkodással azonnal összeállítani.
Ivánnak az is fáj, hogy apja Feri személyében egy másik fiúról beszél úgy, hogy az ő fia. Mivel Feri bokszoló.
Breier Ádám, a Lefkovicsék gyászolnak című film rendezője lapunknak elmondta, ha súlyosak is ezek a témák és sok embert érintenek, de nem akarták lehúzni velük a nézőket, hanem inkább az volt a szándék, hogy miközben szórakoznak, valamilyen mélyebb tartalmat is kapjanak a film által.
Azt is megtudtuk, hogy a film után sokan mentek oda a rendezőhöz azzal, hogy ez a film róluk is szól, velük is hasonló esett meg. Az alkotók ezekből a visszajelzésekből azt a következtetést vonták le, hogy jól döntöttek, amikor három generáció történetét mutatták be a filmben.
Ariel ugyanis itt nem egyszerűen csak egy tündéri kisfiú, hanem ő az, akire a két előző generáció megoldatlan problémái, amilyen például a köztük lévő ellentét, és az, hogy csalódtak egymásban, fájdalmat okoztak egymásnak, nem fogadják el egymást, elégedetlenek egymással, ránehezednek.
De nem omlik össze a teher alatt, többek közt, mert van egy segítője: a nagyi. Aki testben már nem él, de mégis éppúgy, ahogy különféle hagyományok szent könyvei tudják, lélekben ott van még a szerettei között, és úgy segít, hogy segítséget kér.
Breier Ádám azt is megosztotta velünk, hogy az alkotók célja az volt, hogy megmutassák a szereplők különféle szeretetnyelvét, és azt is, hogy ezt a nyelvet hogyan ismerik fel, és miképpen kezdik egymás szeretetnyelvét beszélni. Mint mondta, a film azt is bemutatja, hogy a filmbeli generációk gyásznyelve is különböző.
De van közös gyász-és szeretetnyelvük is, például az, ahogyan az utolsó üveg baracklekvárt elfogyasztják, amit még a nagyi készített. Az üveg reggel körbejár az asztalon, ahol palacsintát esznek, de később már egyre lassabban fogy, nem azért, mert nem elég finom, hanem, hogy minél tovább tartson.
A film olyasmiket mond ki egy szeretetteljes térben, anélkül, hogy sebezne, ítélkezne, amiket mi magunk nem nagyon tudunk kimondani, csak hurcolni, akár évtizedeken át. Nem azért, mert nem találjuk a szavakat, hanem mert azt hisszük, nem tudjuk úgy kimondani, hogy ne okozzunk vele magunknak is megsemmisítő fájdalmat.
A filmben látunk ortodox zsidókat imádkozni, és többször szó esik vallási előírásokról is.
A rendező hangsúlyozta, hogy a Lefkovicsék gyászolnak családi film, amelynek csak a keretét adja egy konkrét vallás, de a történet univerzális,n akár készülhetne belőle keresztény vagy muoszlim remake.
A gyász, a vallás, a generációs szakadék, a család, a szenvedéllyel űzött szakma olyan témák, amelyek az ember legmélyebb egzisztenciáját érintik, és ez meg is látszik a színészi munkán: elmélyült, nagyon árnyalt, kimunkált alakításokat látunk a főszereplőktől.
Márkos Albert zenéje is sokat hozzátesz ahhoz, hogy a komolyság, a drámaiság és a humor, derű, a megengedés pont a helyén legyen, és jótékonyan megmozgassa a nézőt. Márkos zenéje ötvözi a zsidó szakrális zene és a kortárs zene stílusjegyeit, ugyanakkor könnyen hallgatható. A vége főcímzenét úgy ülte végig a díszelőadás közönsége az Urániában, mintha koncerten lennénk.
A filmet egy jelentős amerikai forgalmazó vásárolta meg, amely sokfelé vetíti, és több számtalan fesztivál már be is jutatta a filmet, a napokban például épp az Atlantai közönség láthatja . – tudtuk meg a rendezőtől, aki az amerikai fogadtatásról ezt mondta:
– Minden vetítésen rengetegen voltak, és hallottuk a nézőtéren, hogy nevetnek a vetítés közben. Utána többen odajöttek, és elmondták, hogy voltak olyan részek, amiket meg is könnyeztek. Lelkesek voltak, ami nagyon jól esett.
Lefkovicsék gyászolnak 2024
Magyar játékfilm – 88perc
Rendezte: Breier Ádám
10/10
