A tudomány emberei szerint ugyanis a szerelem csupán neurokémia folyamatokból áll, az ember a hormonok játékának áldozata.
Hogy szétszórtabbak, figyelmetlenebbek vagyunk szerelmesen, tény. Hogy nincs szükségünk ételre, italra, csak a szerelmünk közelségére, az is igaz. Ahogy az is, hogy ez a normálistól eltérő, irracionális viselkedésnek mondható, amelyet az agy kémiai vegyületei okoznak. Hormonok és neurotranszmitterek. Többek között az ösztrogén és a tesztoszteron, a dopamin és adrenalin okolható a szokásostól eltérő tudatállapotért. A szerelem kémiája vagy inkább bájitala, mely átprogramozza a gondolkodást és a drogokhoz hasonló függőséget okoz.
Dopamin, a függőséget okozó neurotranszmitter
Agyunk elsődleges jutalmazószere, a szükségleteink kielégítése, egy finom étel elfogyasztása, egy dicséret, jó élmény stb. dopamint szabadít fel az agy különböző területeiről, euforikus állapotba kerülünk, mondjuk úgy, boldognak érezzük magunkat. Boldognak lenni márpedig jó, de átmeneti, mondhatni pillanatnyi állapot, ugyanakkor könnyen függőséget okoz, azaz újra és újra érezni akarjuk. Mivel enni viszonylag gyakran szoktunk, a függőség nem itt mutatkozik meg, ugyanakkor a droghasználathoz hasonlóan a szex és szerelem esetén feltűnőbb. Nem véletlen, hogy sokan kétévente lecserélik a partnerüket, ők azok, akikre azt mondjuk, szerelmesek a szerelembe. ez utóbbit nem feltétlenül nevezhetjük egészséges állapotnak..
Ösztrogén és tesztoszteron
A nemi hormonok, melyek nőkben és férfiakban is ott vannak, de nem ugyanabban az arányban. A nőknek ösztrogénből van több, a férfiaknak a tesztoszteronból. Az egyik nőiessé, a másik férfiassá tesz. Ugyanakkor a szexualitásunkat is nagyban befolyásolják, felelősek a libidóért, felel a vágyért, amit a szerelmünk iránt érzünk.
Oxitocin
Szeretethormon, mely életünk kezdetétől fontos szerepet játszik az életünkben, hiszen az anya-gyermek kötődésért is felelős. Szoptatáskor az édesanya testében rengeteg oxitocin szabadul fel, mely felébreszti benne a gyermeke iránti szeretetet, gondoskodás iránti vágyat. Ugyanakkor a szerelmesek vérében is jelentős mennyiségben van jelen, a pákapcsolat kialakulásában is nagy szerepe van, ugyanakkor az oxitocin orgazmus közben is elárasztja a nők és férfiak agyát, miközben oldja a szorongást, csillapítja a fájdalmat is.
Szerotonin
Az előzőekben felsoroltakkal szemben, ha szerelmesek leszünk, ennek a neurotranszmitternek nem emelkedik meg a szintje a szervezetünkben, sőt, csökken, nem véletlenül. A szerotonin ugyanis a fél: arra ügyel, hogy ne szálljunk el teljesen, tudjuk, hol a határ, akár pozitív, akár negatív irányban. Ha nagyon alacsony a szintje, depresszió, szorongás alakulhat ki, ám szerelem idején épp csak annyira van belőle kevés, hogy ne tudjunk másra gondolni, csak a szerelmünkre, vele keljünk, vele feküdjünk, és minden más helyett a kapcsolatunkra koncentráljunk.
Akkor nincs is igazából szerelem, csak biológia?
Azért nem egészen, mert az emberi pszichének is jut szerep bőven. Nagy felelőssége van abban kivel esünk szerelembe. Az elme még azelőtt, hogy beindulnának a neurokémiai folyamatosók „szemlét tart”: ellenőrzi, hogy a kiszemeltünk mennyire illik hozzánk, milyen tulajdonságai vannak, amelyek számunkra fontosak, vannak-e ilyenek egyáltalán, hasonlít-e bármiben akárkire, akit valaha így vagy úgy, de szerettünk, felméri, hogy mennyi vele közös tulajdonságunk van, ha van, hogy ő maga is vonzódik-e hozzánk. Próbál biztosra menni, mielőtt a hormonháztartásunknak riadót fújna az agyunk. A szerelem kialakulása közben és alatt is folyamatosan monitorozza az érzéseinket, reakcióinkat, a másik változásait. Természetesen ez nem egy tudatos tevékenység, a psziché észrevétlenül, a háttérben dolgozik értünk, azért, hogy ráleljünk a hőn áhított szerelemre és annak tárgyára, a nagy Ő-re.
