Az ukránok mégiscsak megtalálták a módját, hogy a Romániával való konfliktust lezárják. Kijev és Bukarest vitája hasonló volt ahhoz a vitához, amelyet hazánk folytat északkeleti szomszédunkkal. Vagyis, Románia is azt nehezményezte, hogy az ukrajnai román kisebbség helyzetét Kijev 2017 után ellehetetlenítette.
A bevezetett új ukrán nemzetiségi- és nyelvtörvény gyakorlatilag elkezdte felszámolni a kisebbségek anyanyelvi oktatását, valamint az ukrán nyelv használatát tette kötelezővé a közhivatalokban, kórházakban és más intézményekben is. Az iskolákban még szünetben is csak ukránul lehet beszélni – oktatási miniszteri utasításra –, az anyanyelv használata csak délután öt órától engedélyezett, amikor a nebulók már hazamentek.
Most azonban, ha nem is teljesen egészében, de részben megoldódni látszik a román kisebbség eddigi jogfosztásának ügye. „Ukrajna megtette az első fontos lépést a kisebbségi jogszabályok módosításában, többek között az oktatás területén annak érdekében, hogy a román közösségek iskoláiban a több száz éve használt román nyelven folytatódhasson a tanítás” – mondta Aurica Bojescu, a bukaresti kormány oktatásért felelős államtitkára.
Az ukrán parlament ugyanis hatályon kívül helyezte azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek előírják a kisebbségi nyelven, köztük románul is oktató iskoláknak, hogy az ötödik évfolyamtól kezdve a teljes óraszám 20 százalékáról fokozatosan 60 százalékra növeljék az alaptantárgyak ukrán nyelvű oktatását.
A nagy kibékülés ünneplése közepette azonban a háttérben a románoknak vannak aggályaik, de ezeket hivatalosan nem igazán hangoztatják. Az ukrán parlament ugyanis nem adta vissza a 2017 előtti jogokat, például az érettségi vizsgát csak ukránul lehet letenni, a román nyelvet csak az osztályteremben lehet használni, az iskola egész területén viszont nem. Például, tornateremben, külső gyakorlati foglalkozásokon, fizika szertárban, igazgatói irodában stb.
Magyarország is hasonló ajánlatot kapott Ukrajnától a kárpátaljai magyar kisebbség ügyében. Hazánk azonban nem fogadta el a kijevi törvénymodósítást. Mi a teljes 2017 előtti állapotok visszaállításához ragaszkodunk. Úgymint: a magyar nyelv használatához a magasabb közigazgatási egységek (járás, megye) szintjén, illetve, hogy a nyelvi jogok települési szintű alkalmazását ne kössék többségi döntéshez, s ne csak azokon a településeken lehessen a magyar nyelvet használni, ahol a lakosság aránya 10 százalék felett van.
Az ukrán ajánlatban nem szerepel a nemzeti szimbólumok szabad használata. A jogszabály több tétele diszkriminatív, illetve pusztán deklaratív jellegű, ami önkényes értelmezésre adhat módot. Több fogalom értelmezése továbbra is tisztázatlan, ami további kérdéseket vet fel, elsősorban az anyanyelvi oktatás kapcsán. Magyarország kifogásolta továbbá, hogy a módosított ukrán törvény az alkotmányban nem garantálja a kisebbségek jogait.
Bár a románok sem teljesen elégedettek az ukránok törvénymodósításával – ezt azonban fennhangon nem tették szóvá –, az ügy kijevi megközelítése viszont annál inkább elnyerte a román vezetés tetszését. Az ukránok, azért, hogy a románok lenyeljék a felemásra sikeredett kisebbségi nyelvtörvényt és arcvesztés nélkül kerüljenek ki a konfliktusból, az egész ügyet összekapcsolták egy régi román követelés teljesítésével.
Bukarest már hosszú ideje nehezményezte, hogy Kijev nem ismeri el hivatalosan a román nyelvet. Kijev az ott élő románokat moldávoknak minősítette és ezért a moldáviai nyelvet – a román nyelv egy dialektusát – ismerte el hivatalosan. Így most a mintegy 400 000 fős ukrajnai román nyelvű etnikum megnevezése a román lesz.
Most viszont a moldáviai nyelvet törölték az Ukrajnában elismert kisebbségi nyelvek listájáról és helyére a román került. Ez azért fontos, mert a legújabb módosítás azokra az ukrajnai nemzetiségi kisebbségekre vonatkozik, amelyek az EU valamely hivatalos nyelvét beszélik.
Ez óriási győzelem Bukarest számára, mert Romániában sem ismerik el a moldáviai nyelvet. E mögött a megközelítés mögött, ha tetszik Bukarestnek, ha nem, burkolt területi igények vannak. A Moldáviai Köztársaság Romániához való csatolását – Moldávia a két háború között Romániához tartozott –, Nagy-Románia újbóli létrehozását, ha nem is mindig a nagy nyilvánosság előtt, de Bukarestben napirenden tartják.
Kijevben nagyon jól ráéreztek arra, hogy az ukrajnai kisebbségi nyelvtörvény miatti románok „puha” elégedetlenségére lehet építeni. Vagyis, most az történik, hogy a román kormány a látszat kedvéért, belföldi fogyasztásra, kicsit morgolódik az ukránok módosított nyelvtörvénye miatt. Valójában azonban messze nem keménykedik annyira, ahogy ezt Magyarország teszi. Az ukránok felé pedig az elégedettségüket mutatják, mindezt a szokásos román stílusban.
Kisebbségi ügyben az előzetes megállapodást a két ország még tavaly októberben kötötte meg. Ciolacu román miniszterelnök a nagy hűhó közepette akkor egy szót sem ejtett az ukrajnai nemzetiségi iskolákat érintő, fent vázolt diszkriminatív jogszabályról.
Az ukrán hivatalos szerveknek nagyon is jól jön, hogy az EU és a NATO felé Magyarország ellen kijátssza a román kártyát. Mert Kijevben jól ráéreztek arra is, hogy a Brüsszelben és Washingtonban meglévő beteges magyargyűlöletre lehet számítani. Biztos nem kell sokat várnunk arra, hogy az ukrán vezetés felvesse: lám, lám, mi meg tudunk mindenkivel állapodni, csak a magyarok mindig mindennek a kerékkötői.
Az EU-ban viszont nem fogják meghallgatni az ukrajnai románok képviselőit. „Románia elfelejtett minket„, mondta Csernyivc – a közös határ közelében lévő város, az ukrajnai románok egyik központja – melletti község, Mahala volt polgármestere.
Romániának azonban fontosabb, hogy ne legyen semmilyen konfliktusa Brüsszellel és Washingtonban is jó pontokat szerezzen az Amerikával való biztonságpolitikai együttműködés révén. Ezért aztán a román diplomáciára jellemző módon igyekezett az ukrajnai románok ügyét gyorsan lezárni. Bukarest befelé azt kommunikálja, hogy minden rendben van, Kijev felé pedig megy a mosolydiplomácia.
Mindeközben az Ukrajnában élő románokat pedig feláldozzák az EU és a NATO érdekeinek oltárán.
