– Az Európa több országában zajló gazdatüntetések mennyire a tagállamok vezetőinek és mennyiben az unió intézkedéseinek szólnak?
– Mindkét szintnek szólnak, mert a tagállamok kormányai az Európai Unió tanácsában is szerepelnek, és sok uniós jogszabályt nekik kell nemzeti tervekbe ötvözniük. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem lehet az agrárpolitikai kérdéseket élesen szétválasztani, és mint a belga elnökség legújabb bejelentései is mutatják, a tagországok kormányai elkezdtek az Európai Bizottságot politikai nyomást gyakorolni. Jelenleg a tagországok kormányait kérik, hogy javaslatokat tegyenek, hogy hogyan lehetne gyorsan segíteni a gazdákon, és ezt a következő hónapokban az Európai Tanács politikai iránymutatásokba is fogja önteni, hogy a bizottság ezek alapján nyújtson be jogszabályokat a jövőben. A tagállamok kormányaira otthon gyakorolt nyomást továbbadják Brüsszelnek, és kérik, hogy az uniós agrárpolitika újra az élelmiszer-ellátás biztonságára helyezze a hangsúlyt.
– Mennyire tekinthető összeurópainak a probléma?
– Gyakorlatilag az Európai Unió egészében vannak már gazdatüntetések, de Skandináviában, a balti államokban és Ausztriában még nem érték el azt a szintet, mint máshol.
– Milyen veszélyeket rejt, ha az elhibázott brüsszeli intézkedéseket a tagállamokon kérik számon az érintettek?
– Mivel sok EU-s jogszabályt a tagállamok először nemzeti jogszabályokba, tervekbe átültetnie, ezért a politikai felelősséget konkrét döntések mögött a gazdák sokszor a tagállami szinten vélik felfedezni. Ugyanakkor egyre többen látják, hogy ezek a döntések igazából EU-s döntések, a politikai felelősség Brüsszelt terheli.
– Az egyértelmű, hogy a gazdáknak Németországból, Olaszországból, Franciaországból nehezebb Brüsszelbe menni demonstrálni, ez mennyiben befolyásolja, hogy a buboréklakóknak ne kelljen szembesülniük a valósággal?
– A gazdatüntetések logisztikai okokból regionális szinten szerveződnek. Tényleg sokáig a gazdatüntetéseket semmibe vették Brüsszelben, de amikor a belga és francia termelők eljöttek oda is, akkor néhányan meglepődtek.
– Brüsszelben is tüntettek a gazdák, Orbán Viktor egyikükkel beszélgetett is, van-e tudomásotok arról, hogy uniós politikusok is kegyeskedtek meghallgatni őket?
– Az EU-parlament képviselői mintha felébredni látszanának, és hirtelen mindenki a gazdák pártján áll, nekik szerveznek rendezvényeket, tárgyalásokat. A legfeltűnőbb pálfordulatot talán a liberális frakció tette meg, ugyanis a francia kormánypártként otthon szembesültek a gazdák haragjával. Macron elnök ezért a pártja EU-képviselőire is rászólt, akik pedig a liberális frakció legnagyobb pártjaként gondoskodtak arról, hogy a frakciójuk pozíciót váltson.
– A következő hetekben a demonstrációk folytatása várható, vagy a tavaszi munkák közeledtével lecsendesednek a gazdák?
– Tényleg hozzájárult a tüntetések intenzitásához, hogy télen a gazdáknak általában kevesebb dolguk, de mivel a problémáikat a politika a mai napig nem orvosolta, ezért a felháborodásuk addig nem fog csillapodni, amíg konkrét döntések nem születtek.
– Történtek-e uniós intézkedések érdekükben?
– A bizottság a hetekben kisebb változtatásokat jelentett be, de ezek főleg csak taktikai, kommunikációs dolgokat érintettek. A tanács pont ezért is akar új alapvetéseket meghozni, mert a bizottság iránya számukra már nem fenntartható.
– A szabadkereskedelmi megállapodások egyik fő vesztese az agrárszektor, hiszen a világból ideáramló ellenőrizetlen termékhez elég egy kis tagállami terméket hozzáönteni, ami ettől máris uniós termékké változik, nyilvánvalóan az európai gazdák piacát csorbítva. Ez érdekli egyáltalán az uniós elitet, vagy úgy gondolják, többet nyernek az európai multik a másik piacon, mint amennyit a gazdák tönkretételével veszít Európa?
– A tanács azzal számol, hogy az uniós zöldpolitika miatt az élelmiszer-termelés 10-15 százalékkal fog csökkenni. Ráadásul, a WWF tanulmánya szerint már most is az EU a kalória-fogyasztás 11 és a fehérje-fogyasztás 26 százalékát importálja. Azaz szabadkereskedelem nélkül a lakosságnak kevesebb élelmiszert kéne fogyasztania, főleg kevesebb húst, tejterméket, tojást és halat. Mivel az unióban is tudják, hogy mindez nem olyan népszerű politika, ezért nincsen más választásuk, minthogy importtal helyettesítsék a kieső termelést. Amíg a zöldpolitika miatt csökken a termelés, és az unió nem hajlandó azt jelenlegi formájában feladni, addig az agrárszektornak nehéz helyzete lesz.
