Ezek az ősi temetők ma már régészeti értékük miatt felkerültek az UNESCO világörökségi listájára, mivel nemcsak a mumifikáció e különös formájába nyújtanak betekintést, hanem abba is, hogyan működtek a Chinchorro közösségek, és hogyan voltak társadalmilag és spirituálisan felépítve. Fontos, hogy az egyiptomiakkal ellentétben, akik a mumifikálást a társadalmi elit számára tartották fenn, a Chinchorro-ok ezt a rituálét mindenki számára elérhetővé tették.
Hogyan mumifikálták tehát a Chinchorro-k a halottaikat? Nos, a folyamat különbözött attól, ahogyan az egyiptomiak megközelítették. Először is, a testet megfosztották a bőrétől és eltávolították a szerveit. Miután a test üregei megszáradtak, a bőrt visszavarrták. A holttesteket néha bonyolult anyagokba is becsomagolták, mint például gyékény, oroszlánfókabőr vagy alpaka gyapjú.
Ezután az arcot agyaggal borították be, amelyre aztán egy maszkot helyeztek, amelyen a szem és a száj nyílása volt. Végül a múmiák emberi hajból készült parókát kaptak, mielőtt a sivatagban eltemették őket, abban a reményben, hogy a száraz körülmények örökre megőrzik őket.
Az első Chinchorro múmiát 1917-ben Max Uhle német régész dokumentálta, aki néhány holttestet fedezett fel egy tengerparton. Ezek a példányok nyilvánvalóan régiek voltak, de akkoriban még nem lehetett pontosan datálni őket. Aztán a szén-kormeghatározási technikák kifejlődésével lehetővé vált, hogy megállapítsák, hogy a múmiák több mint 7000 évesek.
A több mint 100 évvel ezelőtti első felfedezés óta több száz további múmiát találtak a sivatagban. Ezek közül néhányat építkezések során fedeztek fel, vagy kíváncsi állatok tárták fel.
A Chile északi részén fekvő Aricában élő közösségek már régóta tudnak ezekről a különleges testekről. Ennek oka, hogy a testek közel vannak a felszínhez, így könnyen felfedezhetők, és ezek az emberek megtanultak együtt élni a szülőfalujukban szétszórt halottakkal. Örökségük részének tekintik őket, és felelősnek érzik magukat a gondozásukért.
Sajnos, az éghajlatváltozás miatt sok Chinchorro-sírt a rendkívüli időjárási események miatt feltárnak, ami a holttesteket kiteszi az időjárás viszontagságainak. Ez komoly hatással lesz a jövőbeni megőrzésükre, mivel a régészek küzdeniük kell a helyreállításukra és megőrzésükre irányuló erőfeszítések finanszírozásáért.
„A múzeumokat túlterhelik ez a sok anyag” – mondta a Guardiannek Bernardo Arriaza, az aricai Tarapacá Egyetem egyik vezető Chinchorro-szakértője.
Még a múzeumokban őrzötteket is veszélyeztetik a változó éghajlati viszonyok. A környezeti páratartalom emelkedése miatt egyes múmiákból penészgomba nőtt ki, míg mások a száraz rothadásnak vagy az éhes rovaroknak estek áldozatul. Mindezeket a kihívásokat súlyosbítja a múmiákat borító különféle anyagok sokfélesége, amelyek mindegyike sajátos tárolási körülményt igényel.
2022-ben Arica közelében egy új, klimatizált múzeumot építettek a Chinchorro múmiák elhelyezésére. A remények szerint ez a mintegy 19 millió dollárt érő, kifinomult létesítmény segíthet megvédeni ezeket a távoli múltból származó értékes leleteket.
