Kolumbusz álma az volt, hogy új tengeri útvonalat találjon Ázsia felé, amellyel kikerülné a hagyományos, az arab földön és a Földközi-tengeren átvezető kereskedelmi utakat. Ehhez kereste a támogatást a spanyol királyi udvarnál, melyet végül 1492-ben meg is kapott. Kolumbusz élete során számos tengeri expedíciót vezetett, de legismertebb a Nyugat-Indiába vezető út felfedezése volt, amelyet az 1492-ben tett híres utazása során valósított meg, ennek eredményeként Kolumbusz eljutott Amerika partjaira. 1492. október 12-én, azaz a mai Kolumbusz-nap alkalmából érte el a Bahama-szigeteket, ezzel megnyitva az utat az új világ felfedezése előtt.
Kolumbusz életének későbbi szakaszában azonban sötét felhők gyülekeztek a feje fölött. Kapcsolata a spanyol királyi udvarral megromlott, és később kegyvesztett is lett. Az utolsó éveit betegségben és elszigetelten töltötte, anyagi helyzetét inkább a nélkülözés jellemezte.
1492-es történelmi felfedezését követően Kolumbusz további három utat tett még meg, mindhárom az új földrészre, Amerikába irányult. Ezeket az expedíciókat már súlyos kihívások és panaszok kísérték. A telepesek Kolumbuszt zsarnoki, rossz irányítással vádolták. Elfogadhatatlannak tartották a szigorú, sokszor kegyetlen munkakörülményeket, és nagyon rossz szemmel nézték, ahogy Kolumbusz kiváltságokkal halmozta el a közvetlen környezetét, miközben a telepesek igényeivel, és kérvényeivel egyáltalán nem törődött.
Ezen kívül, számos bejelentés érkezett a királyi udvarhoz, hogy Kolumbusz mennyire rosszul bánik az őslakosokkal, és milyen erőszakosan kizsákmányolja őket. A Kolumbusz által bevezetett úgynevezett encomienda rendszer lehetővé tette a spanyol telepesek számára, hogy kényszermunkát követeljenek az őslakos közösségektől. Megparancsolhatták például az őslakosoknak, hogy tisztelegjenek a telepesek előtt. Ez széles körű visszaélésekhez vezetett, beleértve az őslakosok rabszolgaságát és rossz bánásmódját is. Az erőszakról, a kényszermunkáról és a vitatott rendeletekről szóló beszámolók hozzájárultak a vele szembeni panaszokhoz.
Sokak szemét szúrta, hogy Kolumbusz milyen hatalmas vagyonra tett szert kormányzóként, és saját kereskedelmi vállalkozásai révén. Egyes telepesek azzal vádolták, hogy a kereskedelmet monopolizálta és a megszerzett javakat saját részére halmozta fel, ahelyett, hogy az erőforrásokat méltányosabban osztotta volna szét a telepesek között.
Az egyre sűrűsödő panaszokra válaszul a spanyol hatóságok vizsgálódni kezdtek. 1500-ban Kolumbuszt letartóztatták, és láncba verve visszaküldték Spanyolországba, hatalmi visszaéléssel vádolva. Hosszú jogi eljárás után azonban végül szabadon engedték és felmentették a vádak alól, de már nem kapta vissza a kormányzói hatalmat. Új kormányzót neveztek ki a kolóniákban, ezzel próbálták meg az őslakosok, és a telepesek bizalmát visszanyerni.
Annak ellenére, hogy eltávolították a hatalomból, Kolumbusznak továbbra is sikerült némi befolyást megtartania. Lehetővé tette, hogy újabb jogi csatákban és petíciókban vegyen részt annak érdekében, hogy visszaszerezze címeit és biztosítsa azokat a pénzügyi jövedelmeket, amelyekről azt gondolta, hogy járnak neki. A spanyol udvar válasza nagyon összetett, és egyben egyértelmű volt. Nem emeltek újabb vádat vele szemben, de nem is kapta vissza a felfedezésekből felhalmozott vagyonát sem
Halálának pontos körülményei vitatottak, de a legelfogadottabb verzió szerint 1506-ban, körülbelül 55-60 éves korában halt meg, szegénységben, és súlyos betegségektől szenvedve Valladolidban, Spanyolországban.
Kolumbusz felfedezése forradalmasította a tengeri kereskedelmet és hozzájárult az európaiak és az amerikai őslakosok közötti kapcsolatok kialakulásához. Ugyanakkor a felfedező élete és utazásai számos ellentmondást hordoztak magukban. Többek között a spanyol koronával való konfliktusai, a gyarmati terjeszkedési politikája, valamint a kezdeti terjeszkedéseiben részt vevő gyarmatosítók és az őslakos népek közötti konfliktusok mind hozzájárultak az életművének összetett és vitatott jellegéhez.
A világot átszelő utazásainak hőse, aki egész életét az ismeretlen felé vezető út megtalálására szentelte, az utolsó pillanatig is kitartott az álmai mellett. Kolumbusz halála után még hosszú ideig zajlott a vita a felfedezésekben történő valós hozzájárulásáról és a méltó elismerésről, de évszázadok múltán is nő a felfedező iránti tisztelet.
Kolumbusz Kristóf élete és halála a felfedezések korszakának egyik legkiemelkedőbb és egyben legtragikusabb története maradt, amely a felfedezés és az emberi sors kiszámíthatatlan fordulatait örökíti meg a történelem lapjain.
