A Kr. e. 13. században élt, 12–16 hónapos kislány csontvázának DNS-elemzése egy Lazaridis falu közelében lévő mükénéi településen kimutatta, hogy a gyermek Down-szindrómában szenvedett.
A szindróma egy olyan genetikai állapot, amikor az ember a 21-es kromoszóma egy pluszpéldányával születik. Ez azt jelenti, hogy 46 helyett összesen 47 kromoszómával rendelkeznek. Ez befolyásolhatja az agyuk és a testük fejlődését.
A lányt egy 93 fajansz- és üveggyöngyből, valamint hat búzakőből készült, bonyolult nyakláncot viselve temették el, amely arra utal, hogy milyen gondoskodásban részesült életében és halálában.
Átvitték a leletet a körülötte lévő földdel együtt a Görög Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Múzeumának konzerváló részlegébe, hogy gondosan megtisztítsák és konzerválják.
A dr. Eleanna Prevedorou bioarcheológus által a csontvázanyagon végzett oszteológiai kutatás során megállapították, hogy a csontváz olyan morfológiai jellegzetességeket mutat, amelyek nagyon súlyos krónikus betegségre vagy betegségekre utalnak.
Más szóval, egy olyan kislány volt, „aki élete nagy részét, ha nem egész életét nagyon betegesen töltötte, és erős fájdalmaktól szenvedett” – mondta Prevedorou az AMNA-nak.
A németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben az anyagból vett minták későbbi genetikai elemzése során kiderült, hogy ez a kislány Down-szindrómában is szenvedett.
Ez a lelet nagyon fontos, mivel ez az első alkalom, hogy az ókorban Görögországban azonosítottak egy Down-szindrómás esetet – hangsúlyozza az EKPA emeritus professzora, Naia Polychronakou-Sgouritsa.
A Down-szindróma csak néhány esetét jegyezték fel az ókori embereknél, főként azért, mert a modern technikák alkalmazása nélkül nehézségekbe ütközik a genetikai rendellenességek azonosítása az ősi DNS-mintákban.
