A vidék, az anyaföld a gazdákkal együtt bejött a „Városba”. A nyomaték kedvéért több tízezer traktorral jött. Mindezt a felfuvalkodott „Város” kényszerítette ki, mert annyi kárt okozott a vidéknek, hogy fel kellett lázadnia. A „Város” nem a városlakó, mert ő is elszenvedője azok intézkedéseinek, akik miatt el kellett indulni a traktoroknak. Sőt a városlakók túlnyomó többsége támogatja a „traktorlázadást”. A „Város” a brüsszeli deep state, azok a balliberális szivárványos széplelkek, akik ideológiát gyártanak mindenből, a való élettől elszakadt törvényeikkel, szabályaikkal, idegen érdekek kiszolgálásával megnyomorítják a gazdatársadalmat. Az a város teszi ezt, amelyik egy napig sem tud a falu nélkül élni, nem véletlenül írták ki egy transzparensre az Unter den Linden-en, a brandenburgi kapu előtt egy traktorra, hogy „Gazdák nélkül meghal az ország”.
A falvak, a vidék népe egyébként oltalmazó, nyugodt, állhatatosan szívós, passzívan kitartó, hosszan tűrő. De ha betelik a pohár és elindul, akkor jaj lesz! Gondoljunk Budai Nagy Antalra, Dózsára, a német parasztok felkelésére Luther idején – ezek lokális parasztfelkelések voltak, le lehetett verni őket. Ez most más: Európa szinte minden országában egyszerre jelentek meg a gazdák, és hetek, hónapok óta nem tágítanak. Az indokaik sokfélék, ezek nem kioltják, hanem erősítik egymást.
Hogy kezdődött az egész és mi volt az utolsó csepp a pohárban? Az európai közös agrárpolitika jelszava kezdetben az ellátásbiztonság volt, valamint az, hogy megvédjék az európai gazdákat az ellenőrizetlen, Európán kívülről érkező dömpingárutól. A 2000-es évek óta új hangsúlyok jelentek meg, ilyen a környezetvédelem. Ezt az újbaloldali – elsősorban szocialista és zöld – mozgalmak arra használják fel, hogy minél jobban ellehetetlenítsék a gazdákat. Érdekes módon a nehézipar, a vegyipar, a bányászat helyett a mezőgazdaságot, azon belül is leginkább az állattenyésztést kiáltották ki bűnbaknak a klímaváltozásért. Holott a helyzet az, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának forrása az Európai Unióban 26 százalékban az energiaellátás, 22 százalékban a belföldi szállítás, szintén 22 százalékban az ipar és csupán 12 százalékért felelős a mezőgazdaság, sőt ezt is hét százalékkal enyhíti az erdőgazdálkodás, mely nem kibocsát, hanem elnyel üvegházhatású gázokat.
A vidék népe pontosan tudja ezt, erdőt telepít, ültetvényeket csinál, vízigényes intenzív mezőgazdálkodást szeretne kiépíteni, csakhogy ehhez tőke kellene, amit az EU intézkedései, folyamatos megszorításai elvonnak. Jól látják azt is, hogy valójában a város, a nagyvárosi lét súlyos problémáit akarják exportálni vidékre, a falusi létre.
Az utolsó csepp a pohárban, ami végtelenül megalázó a gazdák számára: a húsfogyasztás csökkentésével párhuzamosan az alternatív fehérjeforrások – műhús, rovarok – engedélyezési kísérlete. Az állattartást már eddig is számos méltatlan támadás érte, visszaszorítása idegen érdekeknek kedvez. Miért kell argentin marha- és sertéshúst, brazil csirkét importálni sok ezer kilométer szállítással terhelve, amikor mindezt – azokénál jobb minőségben – Európa képes megtermelni. Az olasz gazdák – akik Róma határán várakoztak a traktoraikkal – írták ki egy transzparensre, hogy „Műhús, sáskák, giliszták: jó étvágyat, Európa!”
Ezen ötletek mögött a balliberális, globalista mozgalmak társadalomátalakító lázálmai sejlenek fel, amelyek többek között a középosztály és a gazdatársadalom önállóságának megtörését, valamint az európai életmód radikális átalakítását, sőt felszámolását tűzik ki célul. A jelenleg Európát irányító balliberális döntéshozók érzik, hogy ha a következő választáson nem tudnak újra győzni, vége lehet a korrupcióval terhelt dolce vitának. Látják, hogy nem tudnak győzni a városokban, ezért rászabadítják Európa nagyvárosaira a migránsok tömegeit, abban bízva, hogy hálából ezek az idegen kultúrájú, párhuzamos társadalmat építő tömegek rájuk fognak szavazni. Egy ideig…
A másik ellenfél, sőt az intézkedéseik alapján nyilvánvalóan megsemmisítendő ellenség a vidék népe, ők soha nem szavaztak rájuk. Különféle sarcokat, majd a klímaaktivistákat eresztik tehát rájuk, végül a műhúst és a sáskát!Ez már végképp sérti a gazdák önérzetét!
A gazdalázadás kulturális harc is, a kulturális fenyegetettségről is szól, hiszen a kultúra eredendően a cultivare, művelni szóból ered, ami a mezőgazdálkodásra utal. A gazdák egyik fő feladata a táj fenntartása, magas szintű kultiváltsága, ez is veszélyben van. A vidéki embert a magukat felvilágosultnak gondoló városiak lenézik, butának, tájékozatlannak, bugrisnak tartják. Ezzel szemben az igazság az, hogy a falun élők, akik a természettel szimbiózisban élnek, az élet teljességével állnak kapcsolatban, mindent ebből a nézőpontból értékelnek. Pontosan tudják, hogy a gőgös hatalmasságok nem megoldják a nagy, az ő bőrükre is menő problémákat, hanem csak menedzselik, azaz maszatolják, jobb esetben pótcselekvésekbe menekülnek, rosszabb esetben idegen érdekek szerint cselekednek a fejük felett, a hátuk mögött.
A traktorlázadásban világosan látható a globalizmus és a lokalizmus közötti frontvonal is, a gazdák a nemzeteik szuverenitását védik vállt vállnak vetve. Nem véletlen, hogy az egyik autópályán egy zöldségszállító kamiont borítottak fel a gazdák, a kiszolgáltatottságuk ellen tiltakozva. Útzáraikkal elvágják azokat a csatornákat, amelyek a fejük felett működő és tőlük elszakadó kereskedelmi folyosókat is jelentik. Világosan látják, hogy a kereskedelmi társaságok kényük-kedvük szerint szakítják szét, és irreálisan hosszabbítják meg az ellátási láncokat, a felvásárlási árakkal úgy manipulálnak, ahogy akarnak. Tevékenységük árfelhajtó, inflációnövelő. Eközben a gazdák tönkremennek, mert a multinacionális kereskedelmi érdekeltségek monopolhelyzetükkel visszaélve az önköltséget sem akarják kifizetni a gazdáknak, viszont piszkos trükkökkel – utaztatással, lánckereskedelemmel – többszörösére emelik az árakat.
Az NGO-k által menedzselt, bűnözők által végrehajtott illegális migráció az egész kontinenst a létében veszélyezteti. Azok a gazdák az életüket is féltik, akiknek a földjein átgázolnak ezek az immár felfegyverzett hordák, a terményeiket elrabolják, házaikat kifosztják. Az illegális migránsoknak szánt rendkívüli költségvetési források jelentős részét a gazdatársadalomtól veszik el.
Az Egyesült Államok által menedzselt ukrajnai proxyháború a vidék Európája számára végzetes veszélyeket rejt: az Ukrajnából érkező, rossz minőségű, ennek megfelelően olcsó gabona és más élelmiszerek árasztják el a kontinenst. Abban az Európában, amelyik elsősorban a belső piacainak védelmére jött létre. Most azonban a fél Ukrajnát felvásárló amerikai, holland és más tulajdonosi érdekeket szolgál ez a dömpingárú, amihez az Európai Bizottság asszisztál, sőt támogatja azt. A gazdatársadalom, az európai vidék ezen felül egyértelműen békepárti, ez is böki Brüsszel „csőrét”.
Kering az interneten egy gyönyörű kép Párizsból: középütt az Eiffel torony, két oldalt több emelet magasra tornyozott szalmabálák, tövükben eltörpülnek még a hatalmas traktorok is. Egy másik kép, ugyancsak Párizsból: a Diadalívet körül ölelő tér – ahol egyébként sok-sok sávban autóáradat köröz – most szalmával van behintve. Mindkét kép persze Photoshoppal készült, de jól szimbolizálják a helyzetet. Június 9-én ne feledkezzük meg ezekről a képekről, amelyek Európában a nemzeti szuverenitásunk, a lokalitásaink értékeinek, a nekünk oly kedves európai tájnak, a változatos európai életformának a megvédéséről, falu és város egymásra utaltságáról, a vidék Európájának békepártiságáról szólnak!
A szerző építész, volt országgyűlési képviselő
