Korábban úgy gondolták, hogy por csak a II. típusú szupernóvák robbanásaiból keletkezik. Ám nyilvánvalóvá vált, hogy nem ez az egyetlen forrás. Azok ugyanis csak spirálgalaxisokban fordulnak elő, por pedig mindenütt van.
Ennek bizonyítására a tudósok több mint ezer napon át figyelték az SN 2018evt szupernóvát űr- és földi távcsöveken keresztül. Észrevették, hogy miután a csillag robbanáshulláma összeütközött a környező gázzal, a csillag halványodni kezdett, az infravörös sugárzás pedig növekedett.
A kutatók matematikai modellt készítettek a folyamatról, és kiszámították, hogy a lumineszcencia spektruma a növekvő pormennyiség miatt változik – a megfigyelés idején ott a Nap tömegének mintegy 1,2%-a alakult ki, és a számítások szerint a jövőben ennek tízszerese lesz.
„A kozmikus por eredete régóta a csillagászat egyik fő rejtélye. Most először sikerült nyomon követnünk, hogy egy I. típusú szupernóva termonukleáris kitörésének és a környező csillagközi anyagnak a kölcsönhatásai során nagy mennyiségű ilyen anyag igen gyorsan keletkezik” – nyilatkozta Wang Lingzhi professzor, a CAS Dél-Amerikai Csillagászati Központjának munkatársa.
Ez a felfedezés kulcsfontosságú a bolygók és műholdjaik keletkezési mechanizmusának megértéséhez az Univerzum korai szakaszában.
