Tudják, hogy mi az a sutyi? Bevallom, hogy én speciel nem tudtam, ezért utánanéztem. Nos, a Magyar Értelmező Szótár szerint két összetolt ágy közötti rést nevezték eredetileg sutyinak. Innen jött a menj a sutyiba kifejezés, ami szalonképesebb formában azt jelenti, hogy tűnj el a fenébe.
Nos, Donáth Anna, a Momentum elnöke ezúttal Dobrev Klárát küldte el a sutyiba, egy interjúban azt fejtegette: mire ment Dobrev Klára azzal, hogy két éve árnyékminiszterelnöknek állítja be magát? Gyengébb lett ettől a NER? Nagyobb lett az ellenzéki bázis? Szerintem rohadtul nem az érdekli az embereket, hogy ki vizionálja magát a következő miniszterelnöknek egy olyan rendszerben, ahol fényévekre vagyunk attól, hogy ott legyünk. Miért? Mert a legtöbb választó az ellenzéki oldalon leginkább minden pártot a sutyiba küldi el – mondta a Momentum elnöke.
Amúgy jól beszél Donáth, mégis van ebben némi logikai bukfenc. Jelesül az, hogy bár a választópolgárok már 2022 áprilisában elküldték a parlamenti választáson összefogott összes ellenzéki pártot, ám ezek a pártok egytől egyig magasról tesznek a választók üzenetére. Foggal-körömmel ragaszkodnak a megszerzett maradék konchoz, a zsákmányhoz, a képviselői fizetéshez, a vele járó kiváltságokhoz, eszük ágában nincs elkotródni. Sírnak, siránkoznak, hogy törvényjavaslataikat a kormánypárti többség leszavazza, hogy nem tudnak elérni semmit. Pótcselekvésként petíciókat nyújtanak be, népszavazásokat kezdeményeznek, tüntetésre hívják az embereket, akik magasról tesznek a felhívásaikra. Fórumaikra úgy kell összelasszózni az embereket, mert már a kutyát nem érdekli, hogy mit mondanak.
Egy plurális demokráciának nincs nagyobb tragédiája, mint az ellenzék hiánya. A politikai verseny és az ellenzéki alternatíva hiánya apátiát, fásultságot, bénultságot okoz az egyik oldalon, szinte törvényszerűen elkényelmesedést, önhittséget a másikon. Ilyen a politika természete.
De ha már a politika természeténél tartunk, egészségesen működő társadalmakban a politika nem a civilektől, nem a választóktól reméli a számukra kívánatosnak tartott változások előidézését, éppen fordítva, a politikától remélnének olyan ajánlatot, amelyekbe belekaposzkodhatnának, felkarolhatnák azokat, s társadalmi támogatottságot tehetnének mögé.
Ilyen ajánlata azonban a jelenlegi ellenzéknek nincs. Kétharmadtól kétharmadig bukdácsolnak a semmibe, újra és újra megígérve, hogy most aztán ők „felszántják” a vidéket, de az egész írott malaszt marad. Kezdődik minden elölről, a kifogások, a magyarázkodások, a gondolattalanság, az egymás közötti marakodás. Elég rápillantani azokra az önkormányzatokra, településekre, amelyeket vezetnek. Csak az elmúlt napok híreiből néhány.
Terézvárosban egy fejlesztés kapcsán, amelyet korábban még a fideszes városvezetés kezdett meg 2019 előtt, a momentumos vezetés eddig 145 millió forint a veszteséget hozott össze, ezek bírságok, büntetések, szabálytalanságok miatt visszatartott pénzek. A polgármester pedig hárít, nem engedi kivizsgáltatni az ügyet, el se megy a testületi ülésre, s a „független” sajtóban beszél összevissza. A DK-s vezetésű Erzsébetvárosban a bulinegyedből menekülnek el a lakók, a köztisztaság romokban, a közbiztonság úgyszintén. Niedermüller Péter polgármester éjféli zárórát ígért a választási kampányban, ehelyett azonban a vendéglátóhelyek érdekeinek lobbistájaként tevékenykedik. Zuglóban szanaszéjjel szakadt a „demokratikus pártok” koalíciója, a héten például egy momentumos tanácsnok dobta be a törülközőt.
Ha valaki sutyiban ébred, azt tapasztalja, itt fáj, ott fáj, itt sajog, ott sajog. Ezekre kéne bízni a helyhatóságokat, az országot?
A szerző újságíró
