Kezdetben Hermészt az ókori Görögországban úgy tisztelték, mint „az alsó és felső világ közötti út istenét”. Ez fokozatosan kibővült, először az utakra, majd a határokra, az utazókra, a tengerészekre és a kereskedelemre is.
Hermész Zeusz gyermeke, a legenda szerint az árkádiai Cilene-hegyen született egy barlangban. Egyes hagyományok szerint azonban magán az Olümposz hegyén.
Életének legelső óráiban valahogy megszökött a bölcsőjéből, átvágott a vidéken, és ellopta Apollón néhány ökrét. Homérosz Iliász és Odüsszeia című műveiben Hermészt ravasz tolvajként jellemzi.
Más változatok az ökörlopást az isten életének egy sokkal későbbi időpontjára teszik. Hermész ravasz volt, annak érdekében, hogy ne hagyjon lábnyomokat, és ne fedezzék fel, szandált húzott, és az ökröket Püloszba vezette, ahol kettőt megölt, a többit pedig egy barlangba zárta.
Apollón isten jóslási képességének köszönhetően rájött, hogy a jószágait Hermész rabolta el, ezután elment Kilénébe, hogy megvádolja őt Maya előtt. A nő megmutatta az istennek a bölcsőben lévő gyermeket, Apollón Zeusz elé vitte, és követelte marhái visszaszolgáltatását. Hermész ezt visszautasította, de Zeusz megparancsolta neki, hogy teljesítse Apollón követelését.
Hermész látva, hogy állításainak nem hisznek, elvitte Apollónt arra a helyre, ahová az ökröket rejtette. Később a két isten szoros barátságot kötött.
Apollón a pásztor aranybotját adta Hermésznek, megtanította a kockával való jövendölés művészetére, Zeusz pedig az alvilág isteneinek hírnökévé tette.
Hermész volt továbbá a megfontoltság és az ügyesség istene is. Ő a megtévesztés, a bizonytalanság, az egyik helyről a másikra való átjutás istene, ezért volt felelős a halottak lelkének a túlvilágra való átviteléért is.
Szimbólumai a kakas és a teknősbéka voltak. Táskájáról, szárnyas szandáljáról, széles karimájú kalapjáról és hírnöki botjáról ismerik fel.
