A bitumen és okker keverékéből készült, többkomponensű ragasztó hasonlít a korai Homo sapiens által Afrikában használt ragasztóhoz, ami arra utal, hogy ősi unokatestvéreink hasonló szintű ismeretekkel rendelkezhettek, mint a mi őseink.
A korai modern emberekhez hasonlóan a neandervölgyiek is ismertek arról, hogy a nyírfaszurok ragasztót használtak a kőpengék fakötélhez való rögzítéséhez. Eddig azonban az okker tartalmú, kifinomultabb keverékeket csak a mi fajunknak tulajdonították.
Ez a szemléletet tört meg a franciaországi Le Moustier ikonikus lelőhelyről származó 40 000 éves kőszerszámok új elemzésének köszönhetően. Öt neandervölgyi készítésű szerszámon található színes maradványok kémiai elemzése során mind a goethit-okker, mind a nyersolaj egyik összetevőjének, a bitumennek a nyomait kimutatták.
„Meglepett bennünket, hogy az okkertartalom több mint 50 százalékos volt” – magyarázta közleményében Patrick Schmidt, a tanulmány szerzője. „Ennek az az oka, hogy a levegőn szárított bitumen változatlanul használható ragasztóanyagként, de elveszíti ragasztó tulajdonságait, ha ilyen nagy arányban adunk hozzá okkert.”
A kutatók ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a keverék alkalmatlan volt a markolatkötésre, de más funkciót azonban szolgálhatott. Az afrikai Homo sapienseknél például az okkertartalmú ragasztóanyagokat néha kőszerszámok markolataként használták, így nem volt szükség nyélre, és közvetlen érintkezési pontként működtek az eszköz és a használó keze között.
A tanulmány szerzői arra következtetnek, hogy a neandervölgyiek azért használták a keveréket, mert elég ragacsos volt ahhoz, hogy fokozza a tapadást a kőszerszámon, de nem volt annyira ragacsos, hogy a kezükhöz tapadjon. Mint ilyen, tökéletes anyag volt ahhoz, hogy foglalatként használják.
„Ezek a megdöbbentően jól megőrződött szerszámok egy olyan technikai megoldást mutatnak be, amely nagyjából hasonlít a korai modern emberek által Afrikában készített szerszámok példáihoz” – mondta Radu Iovita, a tanulmány szerzője.
Az ilyen innováció még lenyűgözőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a Le Moustier-hez legközelebbi bitumenforrás egy olajmező volt, amely mintegy 200 kilométerre délre feküdt, míg az okkert egy goethit-kitermelésből gyűjtötték az lelet lelőhelyétől mintegy 50 kilométerre északra.
A tanulmány szerzői szerint e két összetevő meghatározott céllal történő összeállítása, olyan képességeket feltételezett, mint az előre tervezés és a képzelet.
„Az összetett ragasztók a modern kognitív folyamatok első megnyilvánulásai közé tartoznak, amelyek ma is aktívak” – mondta Schmidt. „Tanulmányunk azt mutatja, hogy a korai Homo sapiens Afrikában és a neandervölgyiek Európában hasonló gondolati mintákkal bírtak.”
