Az ókori Görögországban és Rómában virágzott a reklám és a marketing. Bár nem rendelkeztek a modern reklámkampányok kifinomultságával, kétségtelenül voltak olyan törekvések, amelyek célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az árukra, szolgáltatásokra és eseményekre – írja a greekreporter.com.
A reklámozás a görög kerámiában volt a legnyilvánvalóbb. Sok edényt a művészek szignáltak, és nevük kétségtelenül segített eladni ezeket az árukat a gyűjtőknek, ahogyan ma egy dedikált Monet-t is megvásárolnának.
Egy elkeseredett fazekas, Euthümidész, még arra is szakított időt, hogy reklámozza, mennyivel jobb a munkája, mint az egyik riválisáé. Azt írta az egyik vázájára, hogy „jobb, mint amit Euphroniosz valaha is tudott volna csinálni”.
A Louvre-ban van egy kancsó, amely két lovat vezető férfit ábrázol. Kellemes jelenet, és kétségtelen, hogy valaki ezt szerette volna az otthonában látni, vagy talán mégsem, mivel a figurák között részre reklámszlogent írtak: „Ha engem veszel, akkor jó üzletet fogsz kötni”.
De arra is van bizonyíték, hogy a kézművesek is használták – egy i. e. 490 körül készült görög vázán a „Szofilosz festett engem” felirat olvasható.
A mai Törökországban, Efezusban található római és görög ókori romok között egy kissé botrányos reklámot találunk a márványjárdába vésve.
A vésés a Kr. u. 1. századra datálható, a lábnyom tulajdonképpen egy rejtett, de nem is annyira titkos bordélyházba vezette a férfiakat. A bal oldali lábnyom arra utalt, hogy a helyszín balra van, a lábfej mérete pedig arra utalt, hogy bizonyos korúnak kell lenni.
A faragványon egy kereszt, egy nő, egy szív, egy láb, egy pénzes erszény és egy könyvtár képe látható, valamint egy sziklába vájt lyuk.
A faragványok egyik értelmezése a következő: fent a keresztútnál, balra találsz olyan nőket, akiknek a szerelmét meg lehet vásárolni. De kérlek, csak akkor álljatok meg, ha legalább ekkora a lábatok, és van elég pénzérmétek, hogy ezt a lyukat betöltsétek. Ellenkező esetben a jobb oldali könyvtárba irányítunk benneteket.
A kereskedők és a kézművesek az ókori Görögországban a vásárlásösztönzés különböző formáival igyekeztek a vevőket magukhoz vonzani.
A boltosok megkülönböztető jeleket vagy szimbólumokat használhattak üzleteik azonosítására, és versenyezhettek egymással, hogy termékeik minőségével és egyediségével vonzzák a vásárlókat.
Azokon a területeken, ahol a lakosság írástudása korlátozott (vagy a vásárlók között nagy a nyelvi sokszínűség), az árusok képalapú táblákat készítettek, amelyeken az elsődleges árujukat vagy szolgáltatásukat ábrázolták, és amelyeket aztán az ajtajuk elé vagy a piaci bódéjuk közelébe akasztottak.
Emellett az ókori görögök más eszközöket is használtak események, például színházi előadások vagy atlétikai versenyek népszerűsítésére. Például fesztiválok alkalmával bejelentéseket tettek a színdarabok színpadra állításáról, és díjakat ajánlottak fel a részvétel ösztönzésére.
