A történészek mai napig vitatkoznak Caligula igazi jelleméről. Vajon ő tényleg őrült volt, vagy csak egy hataloméhes vezető, aki elvesztette a kapcsolatát a valósággal? A válasz korántsem egyértelmű, és Caligula neve továbbra is sokkoló és felemás érzéseket kelt az ókori Róma történészeiben és a történelem iránt érdeklődők körében.
Caligula hatalomra kerülése az I. Claudius császár utáni időkben történt, és kezdetben a birodalom reményteljes vezetőjeként tekintettek rá. Azonban hamar kiderült, hogy Caligula különleges módon definiálja a hatalmat és az uralmat. Császársága kezdetén még számos pozitív reformot indított el, mint például a bebörtönzött politikai foglyok szabadon engedése és a nép életszínvonalának javítása.
Azonban Caligula gyorsan elvesztette a kapcsolatát a valósággal, és hatalom gyakorlása teljesen megrészegítette . Az őrült döntései, például a lovaknak épített palotája, és saját magát istenként való kikiáltása, elidegenítették tőle a hatalmi, gazdasági elitet és a népet egyaránt. Caligula szeszélyei és kegyetlenségei úgy elhatalmasodtak jellemén, hogy egyesek már azt hitték, ő az őrület megtestesítője a birodalom trónján. Az uralma alatt bekövetkező kegyetlenségek, a politikai ellenfelek és az ártatlan emberek közötti véres leszámolások mindennapossá váltak, amelyek már a birodalom stabilitását veszélyeztették. Caligula döntéseinek hosszú távú következményei kihatottak a birodalom mindennapi életére és politikájára, amelyek még évtizedek múlva is kihatottak a birodalom fejlődésére.
A történelem egyik legkülönösebb és legmeghökkentőbb epizódjai közé tartozik az a történet, amely Caligula római császár és a tenger között zajlott le. Az esemény, mely során a császár seregeivel a tenger ellen fordult, és állítólag Neptunusszal, a tenger istenével kívánt megküzdeni, számos vitás kérdést vet fel a történészek és a történelem iránt érdeklődők körében.
Képzeljük csak el ezt a furcsa jelenetet, hogy a császár és tenger istene összemérik az erejüket egy homokos csatatéren. Humorosan talán így történhetett meg ez az esemény. Caligula császár, aki mindig is hajlamos volt meglepő döntésekre, egy szokásos reggelen, amikor a palotájában sétálgatott, hirtelen úgy gondolta, hogy ideje lenne valakinek hadat üzenni.
És hát ki lenne az a képzelt ellenség? Nem más, mint maga Neptunusz, a tenger ura!
Caligula, a stratégiai zseni, azonnal összehívta haditanácsot, hogy megvitassák a tenger elleni háború taktikáját. Valószínűleg kitalálták az „Akvatikus Áttörés Tervét,” amelyhez szükségük volt a haditengerészet összes erőforrására, talán beleértve a delfineket és kagylókat is. A császár talán még rendeletet is alkotott, hogy a hadsereg készüljön fel a tengeri csatára, és hozzanak magukkal elegendő tengeri sót a harc előtti szertartásokhoz. A támadás napján Caligula hatalmas katonai parádét rendezett a tengerparton. A császár egy aranyozott trónon ülve, katonáival körbevéve, magabiztosan nézhetett szembe a vízzel, és ahogy a tenger szép lassan, fokozatosan „visszahúzódott,” Caligula hangosan harcba hívta Neptunuszt.
Caligula seregei hadrenbe álltak, de a tenger semmilyen látható jelét nem mutatta, hogy felvette volna a kesztyűt. Nem volt hatalmas hullám, nem volt haragos tengeri isten, csak a csendes tengerpart. A császár, kissé csalódottan, rádöbbent, hogy talán túlbecsülte a saját és Neptunusz közötti konfliktust, és visszavonulót fújt, és inkább egy pazar tengerparti pikniket rendezett csatlósaival közösen.
Bár a történetet több ókori történész is megemlíti, beleértve Suetonius és Cassius Dio munkáit is, számos kétely merül fel annak hitelességével kapcsolatban. Ezek a források gyakran ellentmondanak egymásnak, és a történet részletei némely esetben legendásan túlzónak tűnhetnek. Az esetleges háború a tengerrel és a tenger istenével való megmérkőzés sosem valósult meg, és sok történész azt állítja, hogy Caligula hajmeresztő kijelentései és tettei inkább az őrült császár imázsát erősítették, mintsem valóságos terveket tükröztek.
Mindezek ellenére ez a történet a Caligula legendáriumot kutató történészeket a mai napig foglalkoztatja, vajon a császár valóban ilyen mértékben elveszítette-e a kapcsolatát a valósággal? A rejtélyes esemény továbbra is a történelem izgalmas és ellentmondásos epizódjaként maradt fenn.
Caligula Neptunusz elleni háborúja csak egy példa a sok közül szokatlan viselkedésére rövid uralma alatt. Hírhedt volt az extravagáns kiadásairól, példátlan zsarnokságáról, és más sokkoló szörnyűségeiről, amivel abszolút hatalmát igyekezett érvényesíteni a római társadalom minden rétege felett.
Végül Caligula uralkodása drámai véget ért, amikor időszámításunk előtt 41-ben meggyilkolták a saját testőrségének katonái. Ez a történet valójában az ellenőrizetlen hatalom veszélyeiről és a valóságtól elrugaszkodott vezető döntéseinek következményeiről szól. Caligula és Neptunusz közötti „csata” egy furcsa, de humoros fejezet volt a római történelemben. Talán Caligula megértette, hogy még egy császárnak is meg kell válogatnia, hogy kivel akar háborúba keveredni. A tenger, pedig hűen a szokásos nyugalmához, hagyta, hogy a császár a homokban gyönyörködjön.
