Az emberben, akárcsak más emlősökben, a nőstényeknek két X kromoszómájuk van, a hímeknek pedig egyetlen X és egy aprócska kis kromoszóma, az Y.
Az X körülbelül 900 gént tartalmaz, amelyek mindenféle, a nemtől független feladatot látnak el. Az Y viszont kevés gént tartalmaz (kb. 55-öt) és rengeteg nem kódoló DNS-t – egyszerű ismétlődő DNS-t, amely látszólag nem csinál semmit.
Az Y kromoszóma azonban a nemek tekintetében mindent visz, mert tartalmaz egy mindent eldöntő gént, amely beindítja a hímivarsejtek fejlődését az embrióban.
Körülbelül 12 héttel a fogantatás után ez a fő gén bekapcsolja a herék fejlődését szabályozó géneket. Az embrionális here férfi hormonokat (tesztoszteron és származékai) termel, ami biztosítja, hogy a baba fiúként fejlődjön.
A legtöbb emlősnek a miénkhez hasonló X- és Y-kromoszómája van; egy X sok génnel, és egy Y néhány másikkal. Ez a rendszer problémákkal jár, mivel a hímek és a nőstények X génjei egyenlőtlen dózisban vannak jelen.
A vízilovaknál az XY-pár csak egy közönséges kromoszóma, két egyenlő taggal. Ez arra utal, hogy az emlősök X és Y kromoszómapárja nem is olyan régen egy közönséges kromoszómapár volt.
Ez viszont azt kell, hogy jelentse, hogy az Y kromoszóma 900-55 aktív gént veszített el az alatt a 166 millió év alatt, amíg az ember és a víziló külön fejlődött. Ez millió évenként körülbelül öt gén elvesztését jelenti. Ilyen ütemben az utolsó 55 gén 11 millió év múlva eltűnik.
Az emberi Y kromoszóma közelgő pusztulására vonatkozó állításunk nagy port kavart, és mind a mai napig vannak állítások és ellenállítások az Y kromoszómánk várható élettartamáról – a becslések a végtelen és néhány ezer év között mozognak.
A jó hír az, hogy két olyan rágcsálócsaládról tudunk, amelyek már elvesztették Y-kromoszómájukat – és még mindig életben vannak.
Az emberi Y-kromoszóma küszöbön álló – evolúciós értelemben vett – eltűnése találgatásokat váltott ki a jövőnkkel kapcsolatban.
Egyes gyíkok és kígyók kizárólag nőstény fajnak számítanak, és képesek saját génjeikből petéket létrehozni az úgynevezett parthenogenezis révén. Ez azonban nem történhet meg az embernél vagy más emlősöknél, mert legalább 30 olyan kulcsfontosságú „beégetett” génünk van, amelyek csak akkor működnek, ha az apától származnak spermiumon keresztül.
A szaporodáshoz spermiumokra és férfiakra van szükségünk, ami azt jelenti, hogy az Y-kromoszóma megszűnése az emberi faj kihalását jelentheti.
Az új felfedezés egy alternatív lehetőséget támaszt alá – azt, hogy az emberek kifejleszthetnek egy új, nemet meghatározó gént.
Egy új nemet meghatározó gén evolúciója azonban kockázatokkal jár. Mi van, ha a világ különböző részein több új rendszer fejlődik ki?
Ha tehát valaki 11 millió év múlva ellátogatna a Földre, lehet, hogy nem találna ott embert – vagy több különböző emberi fajt, amelyeknek a különböző nemi meghatározási rendszereik lennének.