Mások szemében meglátják a szálkát, de a sajátjukban a gerendát sem veszik észre. Ez nem véletlen, hanem tudatos cselekvés. Öngyógyításhoz lelki készség és hazaszerető szív kellene. Ez nem áll rendelkezésre, sőt viselkedésük azt igazolja, hogy emellett nagyothallók is. Csukott szemmel és füldugóval, kijelölt kerékpársávon sem lehet közlekedni. Véletlennek így nem mondható, hogy ütköznek, botladoznak, miközben saját követőik bizalmát is elvesztik.
Az előzőekből, úgy hiszem, könnyen ráismerhetünk a magyarországi ellenzéki pártok és a fővárosi Városházába küldött csődmesterek tanácsadó bagázsára.
Idegesen mondják, hogy múltbéli tetteiket ne ismételgessük, azóta változtak, szakmai tudásuk növekedett, levetkőzték hibáikat, mindazokat, amelyek a népharagot méltán kiváltották és kiváltják. Olyan mértékben, hogy vezérük azt kapta, amit érdemelt: az örök bukottá válás börtönét. Hiába puccsolta saját, őt magasba emelő pártját, megalakítva egy újat, a Demokratikus Koalíciót, csak azt érte el, hogy politikai börtönére nagyobb lakat került.
A magam részéről már-már szégyellem, hogy a DK-sok és a hozzájuk csatlakozó, őket szolgaian követő pártok régebbi és jelenlegi, politikát és erkölcsöt megcsúfoló bűneit soroljam.
Tény azonban, hogy több mint húsz éve mindent megúsztak. Pénzt, paripát, fegyvert kaptak és kapnak haszonszőrű külföldi barátaiktól. Mára elnyerték a dollárbaloldal címet, régebben lovakkal és gumilövedékekkel támadtak a békés emberekre. Sőt! Az amerikai „demokraták” az EU parlamentjének a korrupció által is hírhedtté vált többségével, Sorosék ügynöki hálózatával legitim kormányunk megdöntésére szövetkeznek.
Álcivil szervezeteket alakítottak, és a köldökzsinóron táplált NGO-kkal egy irányba menetelnek.
Mondhatjuk, nincs új a nap alatt. Azok a kommunista módszerek, amelyek a társadalom tagjainak szembeállításával az összetartozást gyengítik, régről ismertek.
A kárpátaljai magyarok és az ukrán emberek háborús feláldozása a céljaikat szolgálja. Háborúpártiak. A nemzeteknek éltető erőt adó zsidó-keresztény kultúra lerombolásához ránk szabadítanák az illegális bevándorlókat, a szülőket megfosztanák nevelési szabadságuktól.
A valódi civilek tisztelik a választópolgárok akaratát. Akkor kell lépni, amikor a demokrácia és a jogállamiság tálcán kínálja, hogy élhessenek a népfelség kinyilvánításával. Ezt szolgálják a 2024. június 9-i önkormányzati és európai parlamenti választások.
Napjaink eseményei rámutattak, hogy őriznünk kell az egyéni és a közerkölcs elsődlegességét. Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit volt igazságügyi miniszter e tekintetben vitathatatlanul példakép. Hibájukat elismerve lemondtak. Nem apelláltak arra, hogy éveken át szívvel, lélekkel, kiemelkedő munkabírással szolgálták hazánkat.
A hazát kiárusító megélhetési politikusok, akik a többszörösen elbukott miniszerelnök felhívására apró gyurcsányok lettek, nem mondanak le, mit sem törődve azzal, hogy a választásokon sorozatos vereségeket szenvedtek, és a választópolgároknak követhető utat nem tudnak felvázolni.
Jöjjön tehát a civil kurázsi!
Az igazság és a jog egészséges harmonizálását követve lássuk a következményeket. Lehetőségünk adott. Azokat az embereket küldjük az Európai Unió intézményeibe, akik képviselőinkként hűek hazájukhoz, és pártérdekeik felett nem teketóriáznak, ha a magyar embereknek járó pénzek kifizetése mellé kell állniuk. Ugyanakkor nem hagyják a magyarság legitim kormányának indokolatlan mocskolását. Kiállnak az EU szövetségének alaptézise mellett, amely előírja a tagállamok egyenjogúságát és tiltja a kettős mérce alkalmazását.
Budapest minden magyar fővárosa, határon innen és túl élőké. A Városháza pártházzá alacsonyítása szükségessé teszi, hogy szavazatainkkal az elmúlt öt év csődbajnokait arra a sorsra ítéljük, amit Gyurcsányék kaptak.
Szavazzunk a történések és tények figyelembevételével, lelkiismeretünk parancsára, és végre söpörjünk jól házunk táján! Ha így teszünk, lesznek következmények.
A szerző a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke
