Óbuda a hajdani téglagyári agyagbányáknak köszönhetően még ma is tele van úgynevezett csúszásveszélyes területekkel. A 70-es évek végén élhettem át egy jelentős földcsuszamlást, amit számos tényező idézett elő. Az egyik az, hogy a csúszásveszélyes terület feletti beépített hegyoldal akkor még csatornázatlan volt, így a házak szikkasztóiban és az űrgödrös árnyékszékekben – népiesen budikban – összegyűlő szennyvíz akadálytalanul szivárgott be a talajba. A beszivárgás a mélyben lévő vízzáró agyagréteg felületén egy síkossá váló szakadólapot hozott létre, és ez több százezer köbméternyi földtömeg megmozdulását eredményezte. A suvadás katasztrofális mértéket ért el. Ennek illusztrálására két példa: a földcsuszamlás vonalában álló termetes körtefa törzse a gyökérzettől a korona tetejéig kettéhasadt, a szerencsétlen fa két része több méternyire eltávolodott egymástól. A másik kép éppen egy űrgödrös árnyékszéket, magyarul budit érintett. A jobb sorsra érdemes – szerencsére használaton kívüli – építmény szintén a suvadás tengelyébe esett: eltűnt a hirtelen keletkezett résben lebegve, a teteje tartotta fenn az árok két oldalára támaszkodva.
Ennek a természeti kataklizmának a képei jutnak eszembe, amikor az Európai Unió mai és közeljövőbeli állapotát szemlélem. Európa mára egy ilyen csúszásveszélyes hegyoldal lett, olyan veszélyek hordozója, ami az avatatlan szemnek láthatatlan, a folyamatok a mélyben zajlanak. Természetesen a felszínen is vannak világos jelei az eróziónak, a mélységi mozgások viszont nagyságrendekkel nagyobb és váratlanabb eseményeket válthatnak ki. Feltehetjük a kérdést: ma milyen „szennyvizek” szivárognak be az Európai Unió meredek hegyoldalának réseibe? A szennyvizekre nemcsak képletesen, hanem valóságosan is utalunk.
Sokrétű hatása van az orosz-ukrán háborúnak. Az Egyesült Államok által menedzselt ukrajnai proxyháború Európa totális önfeladásához vezetett. Nincs önálló külpolitikája, nem tud hatékony lépéseket tenni a fegyvernyugvás, majd a béke érdekében, holott ez elemi érdeke volna. Az önfeladás, az idegen érdekeknek való megfelelés szennyvize szivárog bele a talajba. Európa egyre inkább belesodródik a háborúba a fegyverszállításokkal, halottak százezrei száradnak azoknak a lelkén, akik támogatják a háborút – mindez persze nem menti a háborút indító Oroszországot sem. Európa mélységes bűneinek a következménye a mélybe zúduló szennyes áradat.
Az elhibázott szankciós politika a megcélzott Oroszország helyett az európai gazdaságra mér végzetes csapást. Ennek a jelei az elszabaduló infláció, az energiaválság, ami az Egyesült Állmok számára viszont cinikus módon prosperitást jelent. Újabb és újabb szankciós csomagokat talál ki a Bizottság, tudva azt, hogy éppen a nagy országok cégei játsszák ki a szankciókat… A képmutatás, a szűklátókörűség, a saját népüknek a megtagadása kiépített csatornákon zúdítja a szennyet a szakadólapra.
A gyarmatosításon felnőtt Európa most a saját országait gyarmatosítja azzal, hogy az Ukrajnából érkező, rossz minőségű, ennek megfelelően olcsó gabona és más élelmiszerek árasztják el a kontinenst, tönkre téve a saját gazdatársadalmait. A fél Ukrajnát felvásárló amerikai, holland és más tulajdonosi érdekeket szolgál ez a dömpingáru, amihez az Európai Bizottság nemcsak asszisztál, hanem támogatja is azt. Az öngyarmatosítás szennyes vizeit próbálják most felfogni az európai gazdák egy hatalmas traktoroslázadás formájában.
Az NGO-k által menedzselt, bűnözők által végrehajtott illegális migráció az egész kontinenst a létében veszélyezteti. Az EU által erre a célra létrehozott FRONTEX valójában utaztatási irodaként működik. Csalárd módon fogadják el a kötelező elosztást, büntetik azokat, akik nem kérnek ebből. Az istenadta nép pedig még hallgat, de a lokális tiltakozások erősödnek. Közben az európai kultúra végzetesen átalakul, feladja keresztény gyökereit, behódol az erőszakos iszlám tömegeknek. Az illegális migráció velejárója a terror, aminek a célja a félelem, nincsen nap, amikor ne volna egy késelés, egy brutális támadás a nyílt utcán, pályaudvaron, templomban, iskolában. A folyamatnak beláthatatlan következményei vannak a mélyben: az önfeladást identitásvesztés, általános elbizonytalanodás követi. A folyamat egy mélyreható demográfiai válság közepette zajlik, amit csak ideig-óráig fednek el a beáramló idegen kultúrájú és virulens tömegek.
Európa migráció sújtotta népei nem látnak kiutat a vezetőik által előidézett válságból. Az európai vezetőket mindez nem érdekli, ők a beáramló tömegekben azt a munkaerőt látják, amit a saját népességük nem tud és nem is akar biztosítani. Európa nem védi a saját őshonos kisebbségeit, de egyre kevésbé védi az őshonos többségeit is, emiatt lassan kiszorulnak ezek a közösségek a saját hazájukból. Ennek az ódiumát nem ismerik fel, nincsenek tisztában a veszéllyel, a homokba dugják a fejüket, a csúszásveszély valóságos suvadássá fog változni és el fogja sodorni a mai vezetőket.
A korrupció rendszerszintű, amit látunk: Eva Kaili pénzzel teli bőröndjei, Ursula von der Leien pfizeres sms-ei stb. csak a jéghegy csúcsai. A visszaélések sokfélék: a nyílt és haszonszerzésen alapuló befolyásolástól, az uniós pénzekkel való visszaéléseken át, a pitiáner csalásokig terjednek. Az Európai Parlament üléstermeiben tulajdonképpen sok-sok kis árnyékszéket, azaz budit látunk. És mit látnak a szavazópolgárok? Azt, hogy semminek nincs következménye! Eva Kaili visszatér az EP-be és gátlástalanul szavaz a korrupció ellen… Zúdul be a korrupció szennyvize a hegyoldal szakadólapjára!
Az egyik legsúlyosabb szennyvíz az a kettős mérce, ami az Unió működését áthatja. Az „amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek” elv már most szétfeszíti az Uniót. Koncepciós eljárások zajlanak ipari méretekben. Idetartozik az úgynevezett jogállamiság politikai bunkósbotként való használata. Folyik a gátlástalan kettős mérce szennyvize a mélybe.
Térjünk vissza az eredeti „suvadásos” képhez. Fennáll a veszélye annak, hogy a szakadólap létrejön és megcsúszik a hegyoldal. Ebben a képben benne van az is, hogy felbomlik az Unió, nemcsak a Bizottságot, az Európai Parlamentet, az egész brüsszeli deep state-t elsodorja az áradat. Ezen – Európa végzetes meggyengítésén – dolgozik a háttérben az Egyesült Államok, az egyre demensebb Bidennel az élen, karöltve azokkal az NGO-kkal, amelyek totális felelőtlenséggel végezhetik üzelmeiket a nemzeti kormányok ellen. De benne van persze az is, hogy egy-egy budi a benne lévővel együtt elsüllyed a suvadásban (persze ezzel megúszhatják a felelősségre vonást).
Sokan a kétségüket fejezik ki az EP-választással kapcsolatosan: nem várnak az elemzők olyan mértékű változást, ami elvezetne egy határozott és szükségszerű fordulathoz. Más véleményen vagyok: a sok politikai-gazdasági-társadalmi ballépés, sőt bűn olyan mértékű szennyvizet ereszt a mélybe, hogy a nagyobb baj elkerülése érdekében összefognak a normalitásban hívő, polgári-konzervatív szavazópolgárok és azt mondják: elég volt! És elkergetik a korrupt és mihaszna, Európa érdekei ellen dolgozó intézményeket: a Bizottságot, a brüsszeli deep state-t, leváltják a parlament balliberális többségét.
Az előttünk álló tavasz még sok meglepetést tartogat! A június 9-i választásig nagyon észnél kell lenni, a feladatunk egy földcsuszamlásszerű polgári-konzervatív váltás! Csak így menthetjük meg Európát a nagyobb rossztól, a valódi suvadástól.
A szerző építész, volt országgyűlési képviselő
