A biológusok régebben a mikrobákat „jó” és „rossz”, kórokozó mikrobákra próbálták felosztani. Ma már egyre világosabb, hogy egyfajta ökoszisztémát alkotnak, amelynek normális működésétől nagyban függ az egészségünk.
A genomot (a gének összességét) szüleinktől örököljük, ami életünk során állandó marad, a mikrobiom azonban –, amelyet szintén szüleinktől kapjuk a születéskor –, képes sokat változni, mégpedig nagyon gyorsan, és szinte minden életkorban más lehet.
Személyi mikrobiomunk számos tényező hatására alakul ki: az ökológia, az életmód, a táplálék és a víz összetétele. Óriási befolyást gyakorolnak a körülöttünk élők is, elsősorban azok, akikkel állandó szoros kapcsolatban állunk – családtagok, barátok, kollégák.
A mikrobiom olyan, mint az ujjlenyomat. Annyira egyedi, hogy nem ismétlődik meg egyetlen személynél sem.
Vannak olyan fajok, amelyek szinte mindenkiben jelen vannak. Az Escherichia coli például a nyugati országokban élő emberek több mint 90 százalékában megtalálható.
Megosztás a szeretteinkkel
A különböző emberek mikrobiomjának összetételét genetikai szinten összehasonlító első nagyszabású tanulmányt egy nemzetközi biológuscsoport végezte Nicola Segata, az olaszországi Trentói Egyetem biológusa vezetésével. A tudósok több mint 800 mikrobafajt és 800 000 törzset izoláltak, és nyomon követték, hogyan terjednek a családtagok, lakótársak között, ugyanazon közösségen belül.
A várakozásoknak megfelelően a legnagyobb átfedést az anyák és az újszülöttek között találták. Az egy év alatti gyermekek mikrobiomjának mintegy 50 százalékát az anyától örökölt törzsek képviselik. Ez az arány idővel csökken, hároméves korig 27 százalékra, 30 éves korig pedig 14 százalékra.
Az együtt élő családtagok általában nagyon hasonló mikrobiális közösségekkel rendelkeznek. A szerzők kiszámolták, hogy a házastársak és intim partnerek bélmikrobáinak 13 százaléka nem csak közös, hanem még ugyanahhoz a törzshez is tartozik. A szájüregi mikrobióta esetében az átfedés már 38 százalék.
A baktériumok mindenféle érintkezés útján – bőrön, nyálkahártyán, a levegőben lévő cseppeken, gőzökön és váladékokon, valamint bármilyen hulladékon keresztül – cserélődhetnek. Ennek ellenére a közös bakteriális környezet kialakulásának legfontosabb tényezőjének a tudósok az együtt töltött időt tartják.
Például egy szakítás után az egybeesés szintje csökkenni kezd.
A háziállatok azonban a közhiedelemmel ellentétben nem járulnak hozzá sokat – „lakóik” általában nem gyökereznek meg az emberi szervezetben.
A Covid–19 világjárvány megmutatta, hogy a modern társadalomban milyen gyorsan terjednek a mikrobák emberről emberre. A „jók” ugyanolyan ütemben terjedtek, mint a „rosszak”. Ezért a tudósok egyre inkább a „fertőző” kifejezést nemcsak a kórokozókra, hanem a mikrobiom egészére is alkalmazzák.
A Cell című folyóiratban megjelent friss tanulmányukban a kutatók a szociális mikrobiom emberi egészségre gyakorolt hatását elemzik. Megállapítják, hogy a mikrobák cseréje jelentős szerepet játszik az emberek fertőző és nem fertőző betegségekkel szembeni fogékonyságában és ellenálló képességében.
„Néhány nem fertőző betegségnek valójában fertőző vonatkozása is lehet” – idézi a sajtóközlemény a tanulmány egyik szerzőjét, Rachel Carmodyt, a Harvard Egyetem humán evolúcióbiológia adjunktusát. – Ez azonban potenciálisan aggasztó gondolat. A társadalmilag terjedő mikrobák ugyanis védelmet nyújthatnak a betegségek ellen is„.
A kutatók eddig csak egészséges emberek mikrobiomját elemezték. Most belevágnak a következő szakaszba – hogy kiderítsék, milyen szerepet játszik a mikrobák cseréje bizonyos betegségek kialakulásában.
„A mikrobiom átadásának komoly következményei vannak, mivel egyes nem fertőző betegségek részben a mikrobiom megváltozott összetételéhez kapcsolódnak” – magyarázza Nicola Segata.
Az E. coli bizonyos törzsei például olyan toxinokat szabadíthatnak fel, amelyek növelik a rák kockázatát. Azoknál, akiknél jelen van a Fusobacterium baktérium, rosszabb a vastagbélrák prognózisa. A szervezet glükóz- és inzulinszintjét befolyásoló bélbaktériumokat összefüggésbe hozták az elhízással és olyan állapotokkal, mint a metabolikus szindróma, sőt a 2-es típusú cukorbetegség. A mikrobiom egyensúlyhiánya feltehetően hathat a neurodegenerációval, és kiválthatja az Alzheimer-kór kialakulását.
„Ha mindezek a betegségek legalább részben a mikrobáktól függenek, és a mikrobiom legalább részben fertőző, akkor ezeket a betegségeket is részben fertőzőnek kellene elismerni” – mondja Segata.
Sajnos a tudósok eddig csak az összefüggések megállapítására szorítkoztak, és nem tudják megmondani, hogy a mikrobák okozzák-e egyes nem fertőző betegségek kialakulását, vagy egyszerűen csak könnyebben megtelepednek egy legyengült szervezetben.
