2024. február 24. szombat. 22:29
Központi csillagunk, a G2V színképosztályba tartozó Nap aktivitása nem egyenletes, hanem periodikusan növekszik, illetve csökken a tizenegy éves úgynevezett Schwabe-ciklusban. Amikor a naptevékenység a csendes periódusból eljut az intenzív fázisába, a központi csillag felszínén ugrásszerűen megnövekszik a napfoltok száma. (A nyugalmi periódusban gyakran egyetlen napfolt sem látszik a csillag felszínén.) Amikor a naptevékenység a legaktívabb szakaszába ér, akár húsz, vagy még ennél is több napfoltcsoport figyelhető meg a Napon. Mivel a napfoltok a Nap felszínének átlagos hőmérsékletétől mintegy 2000 Celsius fokkal „hűvösebb” területek, ezért a környezetükhöz képest sötétnek látszanak, innen származik az elnevezésük is. A napfoltokat rendkívül erős mágneses tér jellemzi.
A Nap mágneses instabilitása miatt pedig a mágneses energia időnként hirtelen felszabadul, ami napkitörések, vagy más néven flerek formájában jelenik meg.
Az intenzív sugárzáskitörések általában a napfoltok környékéről indulnak el, ezért a napciklus tetőzésekor – amikor különösen sok a napfolt a központi csillag felszínén – igen gyakoriak az egymást követő napkitörések. Ez történt a héten is, amikor szerdán és csütörtökön alig 24 óra leforgása alatt három egymást követő igen nagy erejű napkitörést észleltek.
A napkitörések erejét egy ötfokozatú, A, B, C, M és X jelű skálán adják meg, amelyen a leggyengébb az A, az X pedig a legerősebb napkitörést jelzi. A szerda-csütörtöki hármas kitöréssorozat X jelzésű kitörés volt, amelyek közül az utolsó a jelenlegi napciklus eddigi legerősebb kitörésének bizonyult. A jelenleg zajló 25-ös napciklus várhatóan idén éri el a csúcsát. A napkitörések és az ezeket kísérő koronakidobódások (a CME-k) jelentősen befolyásolhatják az „űridőjárást”, amelynek még itt a Földön is komoly hatásai lehetnek. A CME-k a Napból érkező mágneses energia lassabb lökéshullámai. Ezek a Napból érkező „kozmikus fáklyák” percek alatt elérhetik a Földet, a koronakidobódások viszont ennél jóval lassabbak, és általában legalább egy napig tart, amíg ennek töltött részecskéi a bolygónkhoz érnek.
Mindhárom, a szerdán, illetve csütörtökön történt X-osztályú napkitörés megzavarta a rövidhullámú rádiókommunikációt a Földön. De most egyik kitörést sem kísérte koronakidobódás, ezért nem várható további földi hatásuk sem. A nagyfrekvenciás rádióhullámok az elektronokról visszapattanva terjednek a Föld ionoszférájában. Amikor napkitörés történik, a töltött részecskék csaknem fénysebességgel haladnak a Föld felé, és amikor elérik a magas légkört, további részecskéket ionizálnak az ionoszférában. Ilyenkor a földi eszközökről küldött rádióhullámok az extraionizált rétegbe jutva energiát veszítenek, ami meggátolja a tovaterjedésüket, rádiócsendet és kommunikációs zavarokat okozva.
Szerencsére a szerdán, illetve csütörtökön történt három nagy erejű kitörés egyikét sem kísérte CME, ezért további következményektől nem kell tartani. Ugyanakkor idén minden korábbinál nagyobb az esély a hasonló, de koronakidobódással is együtt járó intenzív kitörésekre, amelyek már komoly zavarokat, és még a közép-európai térségből is észlelhető sarkifény-jelenséget okozhatnak.
