Most aztán mindent bele! Mindenki kérjen bocsánatot! De rögtön. Aztán mondjon le! Mindenről. Népszavazást mindenről! Az alkotmányról. A köztársasági elnök választásáról. Azután a köztársasági elnök személyéről. A jogköréről. Az élethez való jogról. A halálhoz való jogról. Ki adhasson életet, ki vehesse el az életet. Mindent bele! Kérjen bocsánatot minden köztársasági elnök, minden miniszterelnök! Minden választott képviselő mondjon le és kérjen bocsánatot! Magyarország mondjon le határairól, szuverenitásáról, mondjon le az orosz olajról, gázról! Mindenki mondjon le a húsról, tejről a fosszilis energiáról! Kérjen bocsánatot a Földtől! Mindenki kérjen bocsánatot a honfoglalásért, a kalandozásokért, a kilencedért, tizedért, az úrbérért! Térdeljen le és esedezzen bocsánatért az egész történelmünkért! A csendőrsortüzekért, vörös- és fehérterrorokért, holokausztért, Gulagért. Mindent bele!
Most aztán népszavazást a kutyafáját! Ne legyen olimpia, ne legyen Nemzeti Bajnokság futballban, bontsanak le minden stadiont! Népszavazást arról, hogy a Zene Háza ronda, amíg egy bizonyos Krúbi nem lép fel benne! Országos népszavazást arról, hogy Z. Botond neje egy ócska ribanc! Közvetlen demokráciát! Azariah for president! Videó-üzenetben. Népszavazást arról, hogy Péterfy Gergely és neje, mint Umbriai Magyar Köztársaság indulhasson az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarország helyett! Népszavazást arról, hogy a Linder Béla vezette Baranyai-bajai Magyar-Szerb Köztársaság foglalhassa el Magyarország helyét az ENSZ-ben! Legitim a népszavazás Prónay Pál fővezér érdemeiről. A Lajtabánság államfőjének tisztelői szerint ő valójában a magyar államfő is, tehát minden egyéb kísérlet a poszt betöltésére illegitim. Úgy is van!
Most aztán mindent bele! Önök azt hiszik tréfálok. Pedig dehogy. Nézzük meg milyen népszavazási kezdeményezések történtek tavaly. Itt van mindjárt egy hölgy által beterjesztett kérelem arról, hogy ha egy ünnepnap hétvégére esik, akkor a legközelebbi munkanap váljon munkaszüneti nappá. Komoly, megfontolandó kérdés. Szavazzunk róla? Még fontosabb, hogy legyen-e népszavazás arról, hogy jogunk van készpénzt használni. Az önkiszolgáló étterem, amelyből a kaját hozom, csak készpénzt fogad el. Bosszantó, ha nincs az embernél pár ezres. Viszont teljesen elfogadhatatlan, azaz Alaptörvény ellenes, ha készpénzt nem fogadnak el. Nem emlékszem, hogy kerültem-e már ilyen helyzetbe, de mindegy is. Szavazzunk róla? Többféle népszavazási kezdeményezés van arról, hogy termőföldön lehessen-e ipari létesítményeket létrehozni. Néhányan konkrétan meg is nevezik, hogy csak a vegyipari akkumulátorgyártásra vonatkozzon a tilalom. Nos?
Mások arról kezdeményeznek népszavazást, hogy maximálva legyen a földbirtok tulajdonlása. Van, aki arról akar népszavazást, hogy kilépjünk-e a NATO-ból. Hát mi legyen? A belépésnél volt némi gikszer, mert nem jött össze a szükséges 50 százalékos részvétel. Vagyis? Be se léphettünk volna? Akkor minek kilépni. Mert benne vagyunk, nyakig. A kedvencem viszont ez: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a köznevelésért felelős miniszteri tisztséget ne tölthesse be a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel rendelkező, nyugállományú rendőr vezérezredes?” Nem kellett sokáig törnöm a fejem, hogy kire gondolhatott az előterjesztő. Bizony ez Pintér Sándor úr lesz! És tényleg. Kár, hogy az ötlet nem friss, 1947-ben a választójogi törvényben alkalmaztak ilyen körmönfont, de személyre szabott paragrafust. Akkor azt találták ki Rákosi és Rajk jogászai, hogy az nem indulhat a választásokon, aki 1935-ben a kormánypárt képviselőjelöltje volt. Mindenki tudta, hogy Sulyok Dezsőről, az ellenzék vezéréről volt szó, el is nevezte az utca a jogszabályt „Lex Sulyoknak”. Nincs új a Nap alatt.
A tavalyi évben igen sok, az oktatással foglalkozó népszavazási kezdeményezés is történt. A legtöbb értelmes javaslat, csak éppen nem igényel népszavazást. Például az sem, hogy a tanárok fizetését emeljék fel 50 százalékkal. Mindenki tudja, hogy ezt meg kell tenni. Magam is tanár lennék, igaz a tanárok képzése a dolgom – kicsit tehát az én bűnöm is, hogy árad a Duna –, s persze tudom, hogy elégedettek ezen a pályán az emberek sohasem lesznek. Mert hát sehogy sem lehet megfizetni azt a hivatást, amit a gyermekeink érdekében vállaltak. S akinek a „bér” foglalja le agyi és erkölcsi kapacitásainak száz százalékát, az reménytelenül rossz pályára is adta a fejét. Irány egy jó kis OKJ-s kőműves vagy burkoló tanfolyam! Mindenkinek jobb lesz. Hogy a tanárok tanárainak fizetése – a Covid és infláció ellenére – egyetlen forinttal sem növekedett, az talán nem a vezérezredes úr sara, de valakié biztosan! Akinek nem inge ne vegye magára. Az se lenne baj, ha egy minisztériumhoz tartozna az oktatás egész folyamata – óvodától az egyetemig –, hátha jobban kirajzolódnának a vonalak.
Valaki népszavazást kezdeményez Svédország NATO-csatlakozásának támogatásáról. Ha mindent bele, hát mindent bele! Megnyugtatom az illetőt. Svédország csatlakozni fog a NATO-hoz. A magyar parlament jóváhagyja, s teljes lesz a boldogság. Csak remélni tudom, hogy XVI. Gusztáv Adolf svéd király nem vezet majd csapatokat Oroszország ellen, mint tette ezt híres elődje, XII. Károly. Azt a Károlyt nagyon kedveltem, sajnos a világtörténelem egyik legnagyobb katonai vereségét szenvedte el Poltavánál. Oda lett egész hadserege, pár emberrel lógott meg Törökországba. De onnan inkognitóban lovon vágtatott haza Stockholmba, s közben megállt Pesten is. A romantikus lovaskalandnak szép dombormű állít emléket a Váci utca sarkán. Ha én lennék Orbán Viktor tanácsadója, pénteken lecipeltem volna oda a svéd miniszterelnököt egy kis baráti csevejre. Persze a Gripenek is fontosak. Az amerikai követet meg a Városligetbe vinném, Washington szép szobrához, hátha nem dob kötelet a nyakába, s dönti le duhaj woke-kedvében.
Van itt más is. „Egyetért Ön azzal, hogy járművezetésre jogosító engedély megszerzésének vagy a megújításának feltétele az, hogy az állampolgár intelligenciahányadosának értéke (IQ szint) minimum 70 legyen?” Hm. Hetvenes IQ? Ezt az IQ-dolgot sohasem értettem, mindenesetre azt írják, hogy a 70 alacsonynak számít. De az életkortól és társadalmi státustól is függ, hogy mit mennyinek mérnek. Az biztosnak tűnik, hogy környezetvédelmi szempontból ez a javaslat brutális hasznot hajtana. Van más is! Legyen népszavazás arról, hogy az üres üvegek visszaválthatóak legyenek; hogy minden közintézményre kiakasszák az Európai Unió zászlóját; hogy ne hajtsuk végre az Oroszország elleni európai szankciókat; hogy ne legyen kilakoltatás; hogy a vármegyei képviselők csak pártonkívüliek lehessenek; hogy a megyében az alispán legyen a főnök; hogy miniszterelnök csak kétszer lehessen az ember egymás után. S végül: „akarja-e, hogy az Országgyűlés vonja meg a bizalmát a kormánytól?”.
Mindent bele!
Van itt komoly dolog is. „Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa a Büntető Törvénykönyv öngyilkosságban közreműködést bűncselekménnyé nyilvánító szabályát, hogy az ne vonatkozzon azon teljes cselekvőképességgel rendelkező személyeknek nyújtott segítségre, akik gyógyíthatatlan, számukra elviselhetetlen mértékű fizikai vagy mentális szenvedést okozó és emiatt az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen, halálos betegségben szenvednek és állapotukban nem várható javulás?”. Erre a kérdésre ki tudna megnyugtató választ adni? Megértem annak a félelmét, aki ezt a kérdést feltette. Feltenné nekem. Bárki másnak. Aztán felhatalmazná egy embertársát az élete kioltására. Megértem, meg is könnyezem. Hiszen magam is kerülhetek ilyen helyzetbe. Viszont tartok a precedenstől. Hogyan állapítsuk meg a mentális szenvedést mértékét. Népszavazáson? Saját válaszomtól is félek. Inkább rábízom a Teremtőre a döntést. Ehhez az kell, hogy bízzunk a lélek hallhatatlanságában, hogy akarjunk meghalni. Az ókorban egy kardot tettek a párnájuk alá, hogy tudjanak is meghalni, ha mégis maguk akarnak dönteni. Én a kardot már visszaraktam a szekrénybe.
A szerző történész
