Az emberiség évszázadok óta keresi az örök élet elixírjét. Egyike azon keveseknek, akiknek ez a törekvése sikerrel járt, a kínai Lady Dai. A tudósok számára nagy rejtély, hogy miért maradt meg ennyire a teste, hiszen már több mint kétezer éves. Azt gyanítják, hogy az egész egy varázsitalnak köszönhető.
Mindent magával vitt a koporsóba.
1971-ben a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg nagyszabású hadgyakorlatot akart tartani az ország keleti részén. A robbantók lenyűgöző méretű alagutat ástak a Mawandui-hegyen. Hirtelen valami különös dologra bukkantak.
A földből fehér agyag, faszén, majd deszkák egyforma rétegei kezdtek feltárulni. A tudósok átvették a katonaságtól a feladatot, és hamarosan rájöttek, hogy mivel van dolguk.
Három gazdag sírról volt szó: egy magasrangú hivatalnok, Dai Li Kan, a felesége és feltehetően a fiuk sírjáról. Az első kettő nem tette túl boldoggá a régészeket. A harmadik azonban igazi főnyeremény volt.
Úgy tűnt, hogy a méltóságos úr felesége még halála után sem akart megválni megszokott életmódjától. Az első, külső koporsó körül fülkéket rendeztek be. Ezernél is több tárgy volt bennük: mindenféle ékszerek, ruhák, hangszerek és háztartási eszközök.
Dai úrnő mintegy 30 kedvenc ételét rendezetten bambuszdobozokban rendezték el, az elkészítés részletes receptjeivel együtt. Egy másik lelet, amely megdöbbentette a régészeket, egy körülbelül egyméterszer egyméteres selyemdarab volt. Ezen három kínai tartomány térképe volt látható. A tudósok összehasonlították a műholdfelvételek segítségével készült modern térképpel, és megállapították, hogy az nemcsak ősi, hanem hihetetlenül pontos is.
De a legfontosabb dolog még előttük volt. A külső koporsót egy második, lakkozott koporsó követte, felhőmintákkal és mítológiai jelenetekkel, majd egy harmadik, sárkányokkal és fácánokkal díszített, végül az utolsó, amelyet a legfinomabb fekete és skarlátvörös selyem díszített. Ebben volt a nő holtteste.
Egy titok, amely eltűnt
Azt mondani, hogy a tudósok meglepődtek az elhunyt láttán, még enyhe kifejezés volt. Xin Zhui (ez volt a kínai úrnő neve) teste nem bomlott el, pedig több mint kétezer év telt el a halála óta.
Az arisztokrata bőre, amely csak enyhén volt ráncos, még puha, rózsaszínes árnyalatú is volt. Izmai rugalmasak voltak. Karjainak és lábainak ízületei mozgékonyak voltak. 1972 végén a szakembereknek még boncolást is sikerült végezniük.
Mint kiderült, belső szerveit szinte érintetlenül hagyta az idő. Olyannak tünt, mintha csak néhány hete halt volna meg. Az agya csak kissé zsugorodott, és az ereiben még mindig volt vér.
A testen nem találtak olyan szúrásokat vagy bemetszéseket, amelyek balzsamozószer használatára utaltak volna. Ráadásul a mumifikálás nem volt gyakori a kínai temetkezési rituálékban. Akkor azonban hogyan őrződött meg ilyen jól a test?
A tudósok először azt feltételezték, hogy a szokatlan temetkezési mód miatt. Felülről lefelé a következő rétegek voltak: egy hatalmas agyag- és széndomb, négy ciprusfa koporsó, és ezenkívül még Xin Zhui több száz réteg különböző ruhába burkolva. Ez elég sűrű, igazi gubó volt.
De aztán eszükbe jutott, hogy amikor kinyitották, az utolsó szarkofágot a tetejéig megtöltötték egy furcsa, sárgás színű folyadékkal, ami amikor oxigénnel érintkezett, azonnal elsötétült. Aztán elpárolgott.
A csodafőzet teljes összetételét soha nem állapították meg. A szakértők csak annyit derítettek ki, hogy a higanytartalma megfizethetetlenül magas volt.
A következő években keleten és délkeleten még több hasonló temetkezést találtak: a bennük lévő holttestek szintén egy bizonyos oldatban úsztak. Ennek összetevői sírhelyenként változtak. Csak egy dolog maradt változatlan – a veszélyes fém abnormális koncentrációja.
Az ősi kínai orvosok és alkimisták egyébként a higanyt valóban a „halhatatlanság elixírjének” egyik fontos összetevőjének tartották. Qin Shihuangdi nagy császár még higanypirulákat is használt. A történészek azonban úgy vélik, hogy az uralkodó megmérgezte magát velük.
A kézzel festett selyem, amelyet Xin Zhui koporsóján találtak, az eget (fent), az emberek királyságát (középen) és az alvilágot (lent) ábrázolja.
Az elhunyt nő beszámolója az életéről
Bár Xin Zhui soha nem árulta el az örök élet képletét, földi létéről sokat mesélt. Szinte tökéletesen megőrzött belső szervei elárulták, milyen étrendet követett Dai úrnő, és mi vitte a sírba.
A mindössze másfél méter magas nő több mint 100 kilogrammot nyomott. Az elhízás mellett az „édes élet” nyomait találták a belekben, valamint érelmeszesedést, gerincproblémákat, epekövet, sőt, még parazitákat is találtak a hivatalnok feleségében.
A matróna, mint a kínai kutatók megállapították, szívinfarktusban halt meg, miután előtte édes dinnyét evett. Ennek magjait az elhunyt gyomrában találták meg.
