A király beteg volt, nagyon beteg. Az orvosok aggódtak a jövőjéért, miközben titokban tartották a nyilvánosság előtt állapota súlyosságát. Közvetlen családja összezárta sorait, hogy megóvja a magánéletét, de a tágabb királyi körben már összeesküvést szőttek. Azt tervezték, hogy felrúgják az öröklési rendet, és trónbitorlót ültetnek a trónra – írja a portál.
A szóban forgó király nem Károly volt, hanem a nagyapja, VI. György király.
Az összeesküvés akkor kezdődött, amikor a Bertie néven ismert királyt kórházba szállították, hogy megműtsék a gerince tövében lévő idegét. A kockázatos beavatkozással a túl sok stressz és a túl sok cigaretta miatt kialakult arteriosclerosis ellen akartak fellépni. Bertie-t megviselte az egészségi állapota, és bár végül felépült és tovább élt, ez egy komoly műtét volt. Életveszélyben volt.
Felmerült a kérdés, mi történne, ha hirtelen elmenne?
A Buckingham-palotában az udvaroncok teljesen ki voltak borulva. Ma már nehéz elképzelni, de rettegtek Fülöp herceg befolyásától Erzsébet hercegnőre. Fülöpöt nemcsak a palota régi gárdája nem kedvelte szívből, de gyanakvásuk és bizalmatlanságuk kiterjedt nagybátyjára, Lord Mountbattenre is.
Mountbattent, a ravasz, vén cselszövőt, utálták, amiért rámenős unokaöccsét a hercegnő útjába állította – mert a merev galléros brigádból senki sem tudta elhinni, hogy a hercegnő valóban beleszeretett a jóképű tengerészbe. Attól féltek, hogy Erzsébet Lord Mountbatten uszkárja lesz. Huszonhárom évesen még túl fiatal és befolyásolható volt ahhoz, hogy vállalja az államfői kihívást. Úgy vélekedtek, Mountbattent távol kell tartani a hatalom karjaitól.
Így aztán egyre több szó esett arról, hogy egy régenst ültetnek a trónra, ha VI. György király tovább élne, de már nem lenne képes betölteni alkotmányos szerepét.
Így került képbe Kenneth de Courcy machiavellista figura, egy kisstílű arisztokrata, aki szerette az intrikákat és a csalást. Az írországi születésű De Courcy abból élt, hogy összeesküvés-elméleteket talált ki, majd ezeket a tulajdonában lévő médiakiadványokon keresztül terjesztette. Egy olyan ember közeli barátja és tanácsadója lett, aki nem szűkölködött kapcsolatokban, de sosem volt jó emberismerő – Windsor hercegéé.
Ami a következő néhány hétben kettejük között történt, az nem volt más, mint hazaárulás.
Az 1945-ös béke kikiáltása óta De Courcy azt súgta a herceg fülébe, hogy odahaza a királyi frontvonal gyenge. Az immár Franciaországban tartózkodó windsori herceg és hercegné De Courcyra és magas szintű társadalmi kapcsolataira támaszkodott, hogy Londonban összegyűjtse a palotai pletykákat. Ezért figyelmesen hallgatták, ahogy az ír ismertette a tervét. Ha hirtelen szükség lenne egy régensre, érvelt, kit hívnának? Az öreg Mária királynő, V. György király özvegye és a gyengélkedő király édesanyja már túl volt a nyolcvanadik életévén. Távolinak és anakronisztikusnak tűnt.
Ott volt Gloucester hercege, VI. György és a herceg másik testvére, de őt az udvaroncok, a politikusok és maga a királyi család is viccfigurának tartotta. (Az ő neve is Harry volt!)
Nem volt más közeli trónkövetelő.
Windsor hercegének csak jól kellett kijátszania a kártyáit – suttogta De Courcy –, és a trón az övé lehetett – legalábbis addig, amíg a fiatal Erzsébet be nem érett.
„A király súlyosan beteg, és kikerült a képből – írta a Windsorsnak –, és nem is lesz többé képes ellátni uralkodói teendőit – azzal a félelmetes tragédiával néz szembe, hogy előbb az egyik, majd a másik lábát is elveszíti. Súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved, amely az egész testére átterjedt.”
Hazaárulás volt megpróbálni megtagadni a fiatal Erzsébettől születési jogát, a trónt.
De ez soha nem történt meg.
Miért nem? Senki sem tudja. Windsornak minden bizonnyal voltak megbeszélései, megfordult a fejében a gondolat, hogy bitorolja unokahúga trónját – akár csak rövid időre is. Ennyit tudunk a titkos levelezéséből.
Talán annak az embernek, aki azt hitte, hogy Wallis Simpsont királynévé teheti, és átvészelheti a lemondás keltette vihart, hirtelen eszébe juthatott, hogy a „British establishment”, ha akarja, képes letaszítani a trónról egy királyt.
Neki nem volt mersze ehhez a harchoz.
