A mértéktartó étkezés követése számos módon megjelenik a kultúránkban: van, aki spirituális téren tulajdonít neki nagy jelentőséget – idén a húsvét előtti nagyböjt időszaka február 14-én kezdődött el –, más az egészségét szem előtt tartva táplálkozik például az időszakos böjt szabályai szerint. A 21. században azonban ez a mértéktartás a lelki és egészségügyi szempontok mellett környezeti fontossággal is bír, és jelentős hatással van arra, hogy éghajlatunk és a körülöttünk lévő természet milyen állapotban van – írja az Ng.24.hu.
Étkezési szokásaink újragondolása és átalakítása a legnehezebb feladatok egyike, nem meglepő, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés kapcsán felmerülő környezeti szempontok szenvedélyes vitákat gerjesztenek. A vita hevében azonban sokszor nem kapnak teret a valós környezetvédelmi érvek.
A mezőgazdaság a területigénye miatt jelenleg a természet legnagyobb versenytársa. Minden hektár szántó valamilyen egykori élőhely – erdő, ősgyep vagy mocsár – helyén jött létre.
Miközben hatalmas területeket veszünk igénybe a hústermeléshez, Európában – így hazánkban is – fokozatosan visszaszorul a gyepek szabadtéri legeltetésén alapuló (ún. külterjes) állattartás, amely többek között a nemzeti örökségünket képező magyar háziállatok fenntartásához és értékes őshonos gyepeink védelméhez is szükséges lenne. A tányérunkra kerülő hús döntő része zárt rendszerű, nagyüzemi termelésből származik, amelynek már nincs köze a termőföldek és gyepek fenntartható hasznosításához.
A WWF Élő Bolygó Indexe szerint 1970 és 2022 között átlagosan 69 százalékkal csökkent a vadon élő gerinces állatfajok állománymérete, és ez csak egy az élővilág kritikus helyzetét leíró adatok közül, vagyis az élővilág pusztulása még egyáltalán nem állt meg.
Problémát jelent, hogy az élelmiszereket egyenlőtlenül osztjuk szét: a világ népességének majdnem negyven százaléka túlsúlyos vagy elhízott, míg csaknem tíz százaléka éhezik.
Az egyes országok fogyasztási szokásai között természetesen nagy különbségek vannak. Míg az USA a legnagyobb cukor- és húsfogyasztók egyike, addig például Indiában tradicionálisan magas a növényi ételek aránya.
Összességében sajnos hazánk is a túlfogyasztó országok közé tartozik – bár a magyarországi túlfogyasztás napját nem csak a táplálkozásunk ökolábnyoma alapján számolják ki, sokat elárul az életmódunkról is, hogy ez a nap 2023-ban május 30-ra esett, vagyis öt hónap alatt éltük fel az egy évre elegendő erőforrásokat, míg a globális túlfogyasztás napja augusztus 2-án jött el, tehát a nemzetközi átlaghoz képest is rosszabbul teljesítettünk. Jelenlegi túlfogyasztó étrendünk az elmúlt ötven-hatvan évben alakult ki, és az mára már bizonyossá vált, hogy az étkezés kapcsán az egyéni döntéseknek is hatalmas jelentőségük van.
Az adatokból az is látszik, hogy a húsfogyasztás mértéke és jellege nagyon fontos eleme a bolygóbarát étrendnek, de nem az egyetlen szempont, amelyet figyelembe kell vennünk. Az élelmiszerek ökológiai lábnyoma magában foglalja a termelés módját, a felhasznált energia és a vegyi anyagok mennyiségét, a szállítás és tárolás hosszát, az élelmiszer-pazarlás mértékét. A környezeti fenntarthatóság sok elemből áll – bármely szempontból lépünk előre, máris tányérunkon a pozitív változás.
