2024. február 26. hétfő. 10:7
Négy ellenzéki párt tegnapi Kossuth térre meghirdetett „nagyszabású” tüntetésének egyetlen pozitív hangulati elemét egy szürke városi galamb szolgáltatta, az ártatlan kis jószág eleséget keresve ott tipegett-topogott a lábak között. Volt neki elég terület, mert ritkásan álldogáltak az egybegyűlt emberek. A téren a leglenyűgözőbb tömeget leginkább Budapest MSZP-s főpolgármester-helyettese, Tüttő Kata impozánsan sűrű hajzuhataga jelentette, a politikus asszony fodrászremekének látványa megemelte az esemény színvonalát. (Hozzávetőleg három-négyezer kormányváltást akaró résztvevő csodálhatta meg a különleges hajkoronát.)
Magának az eseménynek a nívója azonban nem volt éppen eget verően magas. A felvezető szónok szerint „az Országház kívülről gyönyörű ugyan, de belül rohad.” A hergelésnek szánt kijelentés egyúttal az ellenzék kritikájaként is értelmezhető, mert hát ők is ott poshadnak a padsorokban, ahelyett, hogy vibráló, termékeny gondolatokkal elkápráztatnák a választókat és sarokba szorítanák a kormánypárti többséget.
Az árnyékkormány miniszterelnöke is jobbára az indulatok felkorbácsolásán erőlködött. Tudja, hogy a félelem, a gyűlölet, az irigység gomb nyomogatásával lehet leghatékonyabban felpaprikázni a tömeget, de ehhez őrá túl nagy a kabát. Gyújtó hangúnak szánt beszédében hozzávetően huszonötször hangzott el, hogy a szörnyekből álló orbáni fideszes pedofil hálózat mennyire mocskos, aljas, kisujját sem mozdítja a gyermekek érdekében. A hatás érdekében Dobrev asszony úgy tett, mintha nem tudná, hogy éppen most készül a törvény szigorítása a bicskeihez hasonló esetek megelőzésére.
Gyurcsánynét a saját hatása alá kerülve elragadta az indulat, amikor az új köztársasági elnök megválasztásánál készülő puccsot emlegetett. Pedig tisztában van vele, hogy puccsot a politikai akarat mellőzésével lehet végrehajtani, nem pedig kétharmados parlamenti többséggel rendelkezve. Dobrev Klára szónoklatával néhány egyetértő füttyöt és „Orbán takarodj!” kiabálást volt képes kicsikarni a hallgatóságból, mint amikor egy bekormozódott gyertyájú motort próbál valaki újra és újra berúgni, de hiába.
A zömében az idősebb generációt képviselő tömeg akkor mutatott némi életjelet, amikor Szabó Tímea az oktatási rendszer ostorozásánál a művészettörténet tantárgy alaptantervből való kitörléséről beszélt. E kijelentésnél a tömegben egy elkeseredett, kultúrapártoló jóember szent felháborodásának hangot adva bekiáltott: „A kurva anyjukat!” Mindeközben a háttérben a Kossuth-szobor és az emlékmű mellékalakjai csüggedten, néma tanúként, fegyelmezetten követték az eseményeket. Akkor sem rezdültek meg, amikor az 1-2 százalékra zsugorodott MSZP társelnöke, Kunhalmi Ágnes hosszasan az ellenzék összefogásának történelmi jelentőségéről fejtette ki a véleményét. Olyan hosszan, hogy a következő szónokok felszólalására már szétszóródott a hallgatóság figyelme. Az eső is eleredt. A téren mind inkább Seres Rezső Szomorú vasárnap című dalának hangulata lett úrrá.
A tömeg esernyőt nyitott és mocorogni kezdett. Az eleséget kereső galamb is felröppent és elszállt a tér közelében a Nemzeti Vértanúk Emlékműve felé. Az 1919-es vörösterror áldozatai előtt tisztelgő alkotást 1934-ben avatták fel, 1945-ben kommunista fiatalok lerombolták, majd néhány éve eredeti helyén újra felállították. A tegnapi tüntetés után oszladozó tömeg egy része hazafelé a közelében haladt el. Az emberek láthatták a talapzaton zöldellő friss koszorúkat és gondos kezek által ide helyezett színes virágokat.
A szerző újságíró
