Magyarországon egyesek ünneplik a német törekvéseket, azonban a tudományos érvek nem támasztják alá a kannabisz legalizációjának esetleges pozitív hatásait – közölte Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója. Sőt, véleménye alapján ennek az ellenkezője igaz: az intézkedés súlyos társadalmi, egészségügyi és szociális következményeire lehet számítani.
A 444.hu-n megjelenő drogriporter blog foglalta össze a marihuána németországi legalizációval kapcsolatos tudnivalókat. A témával a Drogkutató Intézet is részletesen foglalkozott, már a törvénytervezet első olvasatánál (2023. április), valamint a második körben, a módosított javaslat benyújtásakor is.
„A most megjelent, a legalizációt egyértelműen pozitív lépésként bemutató összefoglaló állításait azonban érdemes ismét árnyalni vagy cáfolni, hogy az olvasók reális képet kapjanak a folyamatról” – jelentette ki Téglásy Kristóf.
Mindjárt az elején arról ír a szerző, hogy „a társadalmi vita során a tervek sokat változtak”. A szakértő szerint az igazság azonban az, hogy
az első olvasatban tervezett kannabiszboltok szembe mentek minden EU-s jogszabállyal és azokkal a nemzetközi egyezményekkel is, amelyeket Németország aláírt, így ezeket még az EU legerősebb tagállama sem tudta átnyomni a vele szemben egyébként teljes mértékben lojális brüsszeli apparátuson.
Így a cikkben is említett kétpilléres legalizáció második pillére, a forprofit cégek és boltok beengedése nemhogy halasztást szenvedett, hanem egy az egyben lekerült a napirendről.
„A törvénytervezetet benyújtó német egészségügyi miniszter érveinek álságosságáról már többször írtunk, most csak pár egyszerű tényt szeretnénk felvillantani” – folytatta Téglásy Kristóf. Az elfogadott szöveg szerint a legálisan előállított szer tiszta THC-tartalma maximum 15 százalék lehet, míg a feketepiacon kapható terméknél ugyanez az arány átlagosan 25 százalék körül mozog. A járulékos költségek pedig az árat emelik meg, aminek következményeként olcsóbb és erősebb anyagot tud vásárolni a szerhasználó a dílertől, ez pedig nem a feketepiac visszaszorulását vetíti előre.
Az egyéb részletszabályokról is nagyon kétkedően, sőt elítélően nyilatkozott a tervezet vitája alatt a német rendőrség és a legfelsőbb bíróság képviselője is. A rendőrségnek nincs kapacitása, hogy a fogyasztás esetén ellenőrizze, hogy betartják–e az előírt 100 méteres távolságot az iskoláktól, játszóterektől.
Arról nem is beszélve, hogy a 21 éven aluliak esetében engedélyezett maximum 10 százalékos tiszta THC-tartalmat ugyanúgy lehetetlen az utcán ellenőrizni, mint az általánosan engedélyezett 15 százalékot, ilyen eszköz a rendőröknél nyilvánvalóan nincs. A bíróság képviselője szerint pedig a legalizálás nemhogy csökkentené a bíróságok leterheltségét, de a sok kétes határeset miatt az csak nőni fog.
Téglásy Kristóf szerint azonban joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ha mindenhonnan, így a jogalkotó nyilatkozataiból, valamint a legalizálás tényéből magából is az sugárzik, hogy a marihuána semmilyen veszéllyel nem jár, vajon miért olvasgatna egy kannabisz klubba belépő tag prevenciós oldalakat? Amikor meg már kialakult a függőség, az ezzel kapcsolatos információs oldalak nem segítenek, ott a hosszadalmas és drága kezelés és rehabilitáció a megoldás.
A Drogkutató Intézet stratégiai igazgatójának konklúziója szerint a Bundestag döntése tehát nemhogy nem dicséretes és örömteli, éppen ellenkezőleg, nagyon aggasztó és veszélyes. A káros hatásaira pedig fel kell készülnie nemcsak a német, de a magyar hatóságoknak és szakembereknek is – ez akkor is igaz, ha a magyar kormány álláspontja szilárd és semminemű kábítószer-legalizálásról szó sem lehet hazánkban.
