Az őszinteség a kapcsolatok egyik legfontosabb összetevője. Fontos, hogy bízni tudjunk a másikban. Mert ha valakiről azt feltételezzük, vagy akár biztosak is vagyunk benne, hogy nem őszinte, akkor hogyan tudnánk bármiben is támaszkodni rá?
Őszintének lenni igen nehéz. Egyrészt sokszor félünk kimondani dolgokat, mert előfordulhat, hogy kimondva sokkal durvábbnak tűnik a véleményünk, mint amíg csak a fejünkben létezik. Valósággá válik, visszavonhatatlanná. Biztosan veletek is megtörtént már, amikor egy kimondott félmondat után akkora csönd következett, hogy szinte hallani lehetett, ahogy pontot vagy felkiáltójelet tettetek a végére.
Másrészt félünk, hogy megbántjuk a másikat. Összefügg a kimondott gondolat visszavonhatatlanságával. És persze azzal, hogy mennyire fontos számunkra az a másik. Hogy az őszinteségünk milyen szándékkal lát napvilágot. Hogy amit mi őszintén közlünk, az valóban építő jellegű, segítő szándékú, vagy éppen ellenkezőleg. Mert az őszinteség lehet rosszindulatú és gonosz is.
És a befogadó félnek is nyitottnak kell lennie az őszinteségre. Ez a harmadik összetevője. Mert ha az, akinek mondjuk, nem érti a segítő szándékot, könnyen rossz néven veheti, kritikának tarthatja, amit mi csak azért mondtunk neki, mert szeretjük. A sértődöttség velejárója lehet az őszinteségnek, vagyis hallgatóként, ha igényeljük, fel kell készülnünk, hogy olyasmit hallunk, amit esetleg nem szeretnénk. Ez egy ilyen játék.
Kegyes hazugságok
Az őszinteséget be lehet csomagolni. Ügyesen megválasztott szavakkal, vagy optimálisan kialakított körülményekkel. A legjobb barátnőnk kabátja például nem lehet ronda, de előfordulhat, hogy nem az ő stílusa vagy nem áll jól neki az a szín. A szerelmünk főztje nem lehet rossz, legfeljebb sótlan, érdekes fűszerezésű, vagy olyan összetevő lehet benne, amit mi nem szeretünk. Nem hazugságok ezek, csak figyelmes füllentések, amik segítő szándékúak. Kérdés azonban, hogy egy valóban őszinte kapcsolatban szükség van-e erre, vagy ha már ilyen eszközökhöz kell nyúlni, akkor a kapcsolat mennyire alapszik az őszinteségen?
Ne szólj szám
A közléskényszer persze bármikor jelentkezhet, ha nem kérdezték a véleményünket, akkor is. A véleményünk magunkban tartása is lehet járható út, hogy elkerüljük a konfliktust. A „ne szólj szám”-szabályt sokszor, sokan ajánlják és alkalmazzák is. De például egy (pár)kapcsolaton belül vajon jó-e, ha nem mondjuk, nem mondhatjuk ki a véleményünket bármiről is? Vajon igaz-e akkor az a (pár)kapcsolat?
