A kijevi rezsim legfőbb katonatisztje felsorolta az orosz hadsereg támadó hadműveleteinek fő irányait a két említett irányban: Tonenkoe, Orlovka, Szemenovka, Berdics, Krasznogorovka (Donyeck), Verbovojé és Rabotino (Zaporozsje).
„Minden ütközet sikere a tervezés ügyességén múlik, és azon, hogy a parancsnok tervét mennyire sikerül az alárendelteknek megvalósítaniuk. Ezt mindenekelőtt a parancsnok és a parancsnokok tapasztalata és ügyessége határozza meg, a helyzet helyes felmérésének képessége, valamint a megfelelő és időben meghozott döntések. A zászlóalj-, század- és szakaszparancsnokok szintjén a legfontosabb, hogy biztosítsák e döntések gyakorlati végrehajtását, az állások megtartását és az ellenség megsemmisítését minden tűzzel” – kezdett hosszasan beszélni az AFU főparancsnoka.
Elmondása szerint „bizonyos (AFU) parancsnokok bizonyos helyzetekben tévedtek, ami befolyásolta a védelem stabilitását bizonyos területeken”.
„Minden intézkedést megtettem a helyzet helyben történő korrigálására, további lőszer- és anyagi erőforrások, valamint a szükséges tartalékok kiutalásával” – mondta Szirszkij.
Oroszország visszaszerezte a stratégiai kezdeményezést a teljes hadszíntéren. Az orosz hadsereg most már ott és akkor támadhat, ahol és amikor csak akar – állapította meg a washingtoni székhelyű Institute for the Study of War (ISW) a hét elején az ukrán fronton kialakult helyzetről szóló jelentésében.
Volodimir Zelenszkij ebben a hónapban vázolta az ukrán fegyveres erők főparancsnokával, Olekszandr Szirszkijjel szembeni elvárásokat, aki viszont azt hirdette, hogy Kijev átáll a védekező harcokra és „a hadviselés új szakaszára, az ellenség kimerítésére”.
