2024. február 29. csütörtök. 10:38
Az ifjú Bertold Brecht 1920-ban egy esszéjében azt írta, a „regényíráshoz még túlságosan éretlen vagyok, ehhez mindenekelőtt érett fenék kell: farbőr”. Ennek analógiájára mondhatnánk, a politikához mindenekelőtt érett, ütésálló ábrázat kell: vastag arcbőr. Vastagbőr. Nos, van nálunk ilyen politikus, Gyurcsány Ferencnek hívják. Érheti akárhány csapás, bukás, vesszőfutás, ő kitart, arcbőrének vastagsága minden szégyenpírt elbír, elfed. Trükkök százaival színezi ezt az arcélt. Szenvedélyes gátlástalan. Hataloméhsége féktelen.
Még a vasárnapi, az ellenzék vezetőjeként általa meghirdetett Kossuth-téri tüntetés csúfos kudarca sem tántorítja el a politikai haszonleséstől. Holott minden politikai elemző, még a Népszaváé is úgy vélekedett a vasárnapi rendezvény után, hogy a történelem ritkán nyújt ilyen ölbe hulló, szinte a semmiből jött esélyt egy ellenzéki politikai vezető számára, amilyet a kegyelmi botrány tálcán kínált fel Gyurcsánynak. És általa hadba szólított „szövetségeseinek”. Ám a magyar ellenzék vezérének hívó szavára csupán szűk másfél ezer ember vonult az Országház elé tüntetni. Gyurcsány kapcsán az emberben egyre jobban erősödik az az érzet, hogy ő és pártja kis túlzással akkor sem nyerne választást, ha azon egyedül indulna el.
Már a tüntetés Gyurcsány által meghirdetett célja, a közvetlen államfő-választás is súlyos baklövés volt, hiszen az ellenzék egy széles körben elfogadott államfőjelöltet sem talált és javasolt. Ami nem is csoda, hiszen az államfő közvetlen, a nép által történő megválasztása az alkotmányos berendezkedés lényegét érinti, annak módosítása nélkül a közvetlen elnökválasztásért történő fellépés nagyjából fából vaskarika.
Azt is mondhatnánk, a jelenlegi közjogi koordináta-rendszerben a felvetés is politikai analfabetizmusra vall. Ezt az állítást a tüntetők létszáma is visszaigazolta. De még ha csak ez lett volna a baj. A szónokok közé emelt frissen elítélt Fekete-Győr Andrásnak és Varju Lászlónak a koncepciós pereket időző politikai áldozatként történő beállítása egyenesen arcátlanság és tisztességtelen az igazságszolgáltatással szemben is. Hiszen egy ország láthatta a köztévébe behatoló, a biztonsági őrökkel dulakodást kezdeményező Varju erőember cselekedetét, s azt is, miként hajított füstgránátot a rendőrök közé „véleménynyilvánításnak” hazudva a történéseket a lánglelkű Fekete-Győr.
De van itt ennél is nagyobb baj is.
A hitelesség teljes hiánya. Az alternatíva teljes hiánya. A Gyurcsány-házaspár által létrehozott, Demokratikus Koalíció névre hallgató családi vállalkozás, amely tagjainak illegálisan hitelez is, több mint egy évtized alatt nem volt képes egy világos értékrendű és irányú cselekvési program kiérlelésére, ennek népszerű és hiteles politikusokkal történő képviseletére. Nem sikerült továbbá egy alulról építkező, vidéken is számottevő párt felépítése. Pusztán a vakok közt egy félszemű, félszívű pártra futotta.
Gyurcsány afféle köpönyegforgatóként két éve még az Európai Egyesült Államok lázálmával hülyítette híveit, tavaly kiszorítandó egykori pártját, az MSZP-t, szociáldemokratára váltott, múlt szombati évértékelőjén már a polgári Magyarország jelszavát vetette be, hétfőn a parlamentben pedig a Bibliából idézve evangelizált.
Ahelyett, hogy elkotródna a közéletből. Beváltva egykori párttársainak tett fenyegetését, hogy majd ír „kurvajó” könyveket a baloldal és a szociáldemokrácia jövőjéről.
Hajdani párttársa, a pártot elhagyó alelnöke szerint a DK belső demokratizmusa is megkérdőjelezhető, a tekintélyelvűség jellemzi, egy szűk csoport ellenőrzi és vezeti a pártot, akik felett semmiféle kontroll nincs. Olyan, mint egy részvénytársaság, ahol a részvények huszonöt százalékával ellenőrizhető az egész működés, sőt az aranyrészvény is Gyurcsány Ferenc kezében van.
A neve tehát helyesen: antidemokratikus koalíció.
A szerző újságíró
