2024. március 2. szombat. 12:3
Frissítve: 2024. március 2. 12:4
Felveri a falu csendjét a szomszéd, aki magából kikelve, ordibálva rohan ki a házából az udvarába, miközben alpári stílusban, obszcén szavakkal gyalázza a kormányfőt. Nyakán kidagadnak az erek, félő, hogy talán baja is esik. Vajon mi késztette az ilyen magányos őrjöngésre? Még a híres londoni Hyde park Szónokok sarkában sem tűrnék el ezt az istenkáromlást. Ilyen nagy hát a gyűlölet, amely kiszakadt az emberből? „Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi?” – kérdi Baudelaire Visszaáramlás című versében. Mi is válaszolhatunk rá: sokak szerint a legveszélyesebb érzelem, ami ízekre szedi és kiforgatja magából az embert, a méltóságának pedig oda. Nem vezet sehová. Kezelhetetlen. Zsákutcába visz. Olyan rókaútra terel, ahol nem ismerjük a kijáratot. Időtlen és elvakít. Falat húz fel az ember köré. Zavart kelt a gondolatokban is. Örök visszatérő, mint a visszhang. Társkereső, ami sajnos, összehozza az embereket. Sokkal inkább, mint a halál ténye. Igen erős drog, amely mérgez.
Mi értelme gyűlölni bárkit is? Elég gyűlölet van a világon, minek szaporítani ily módon, hazánkfia? Alfred Adler osztrák pszichológus szerint támadási pontjai különbözők lehetnek: vonatkozhat a gyűlölet az ember előtt álló feladatokra, egyes személyekre, egy népre, egy osztályra, egy pártra, a másik nemre és fajra és így tovább. „Néha villámfény módjára világosodik meg, mekkora gyűlöletre képes valaki” – állítja a pszichológus. (Lásd például a szomszédot.) Elágazásai számtalanok. Nem kívánok ebbe belemélyedni. De, ami fontos: a gyűlölet irigységből táplálkozik. Per exemplum a hatalomra vágyás és a fölényre törekvés ilyen érzésforma. Egyesek úgy érzik, joggal lehetnek elégedetlenek, mert nem kapták meg az élettől azt, ami járna nekik. Megrövidítve érzik magukat. Bezzeg X., vagy bezzeg Y. Lássuk azonban be: alig találunk olyan embert, aki ne volna hajlamos valamiféle irigységre. De az irigysége nem beteges, nem teszi próbára az „indulatot”. Pontosabban nem provokálja. (Mint a szomszéd esetében.) Kimutatták, hogy a beteges irigység befolyásolja a vérkeringést és hat a testre. „Az irigység kifejezési formája már az arcjátékban felismerhető, különösen a tekintetben” – írja Adler. Igen, a gyűlölködő ember szeme ijesztően fagyos tud lenni. Eltünteti a fényt a szemből. Engedje meg az olvasó, hogy itt kitérőt tegyek. Curzio Malaparte olasz író Az üvegszem című elbeszélésében arról ír, hogy 1941 őszén, az ukrajnai orosz partizántámadás során egy alig tizenéves kölyköt fognak el, aki egy német tiszt elé kerül. Párbeszédük végén a német tiszt kifejti, hogy gyerekek ellen ő nem kíván harcolni, és ajánlata a következő: „Figyelj rám. Az egyik szemem üvegből van. De nehéz megkülönböztetni az igazitól. Ha gondolkodás nélkül megmondod, melyik az üveg, elmehetsz, szabadon engedlek. – A bal – vágja rá a fiú. – Miből láttad meg? – Mert abban van még valami emberi.”
Ilyen árulkodó a gyűlölködő ember szeme is… Egy szó, mint száz: a harag és a gyűlölet igen nehezen kezelhető. Olyan, mint a tűzhányó. A legváratlanabb pillanatokban törhet fel a lélek mélyéből, és megfékezni szinte lehetetlen. Legalábbis nagyon nehéz, mert a gyűlölködő ember úgy érzi, a gyűlölet erőt ad, mint a hit. Szerencsére azonban nem könnyű életben tartani; nem olyan erős, mint a szeretet. Sokat elmond Simone de Beauvoir vallomása: „Olyan fárasztó gyűlölni valakit, akit szeret az ember.” Az emberi történelem a gyűlölködés, a háborúk és a gyilkolások története. Ebben a beteg világban a gyűlölet nem szűnik meg soha. Mintha az agresszív indulatok több törésvonalat hoznának létre hazánkban is, mint valaha…
A szerző újságíró
