A tények makacs dolgok! Csakhogy a tényekre senki nem kíváncsi, mert egyszerűen olyan hatalmas információ áradat vesz körül bennünket, hogy nincs az a földi halandó, akinek módja, ideje lenne minden egyes állításnak utánajárni, és kibogozni, mi is a valóságtartalma. Erre épülnek napjaink globalista hazugsággyárai, amiket – el kell ismerni – hibátlanul épített ki Soros György, valamint a hozzá közelálló üzleti kör. Az élet minden területét gondosan lefedik, uralják, a médiától a bíróságokon át a politikusokig, ahogy azt a több mint ötven évvel ezelőtt készült Keresztapa című filmklasszikusban láthattuk; az évtizedek alatt gondosan megtervezett karok akkor is dolgoznak, ha a megrendelő éppen hallgat.
Talán már kevesen emlékeznek rá, amikor a koronavírus-járvány idején a CNN sztárműsorvezetője állításként fogalmazta meg, hogy Magyarországon a veszélyhelyzetet kihasználva bezárták a Parlamentet, és Orbán kontrol nélkül kormányoz. Szijjártó Péter külügyminiszter ugyan élőben cáfolta a hírt, de ez már lényegtelen is volt, a bogarat el lehetett ültetni a fülekbe, Magyarországon felszámolták a parlamentarizmust, a legsötétebb terror kezében sínylődik a demokrácia.
Végeláthatatlan a sora az ehhez hasonló nyilvánvaló hazugságoknak, Brüsszelben naponta hangoznak el ilyen valótlanságok, amelyek aztán önálló útra kelnek, hiába is cáfolják meg ezeket egyesével. Elég bekurjantani a térbe, hogy „Jogállamiság”, és Európában azonnal Magyarország ugrik be mindenkinek. Nem hiszem, hogy a magyar gyermekvédelmi törvény ellen indított uniós támadáshoz csatlakozó tizenöt országban pontosan meg tudják mondani, mi is a gond a magyar szabályozással, legfeljebb a megszokott panelokat ismételgetik a kirekesztésről, az intoleranciáról, az elviselhetetlen hátrányos megkülönböztetésről. Kész csoda, hogy nem mind a huszonhat ország csatlakozott – na, jó, akkoriban, amikor erről dönteni kellett, Lengyelországot még más kormány irányította –, hiszen megszokhattuk, hogy ami Magyarországon történik, az Brüsszel szerint elborzasztó, és ennek elhitetése érdekében a bürokraták komoly nyomást gyakorolnak a tagországokra. Annyira menő ebbe a sorba beállni, hogy még a látszatra sem ügyelnek, ezért karolták fel nemrég a nyilvánvalóan fasisztoid Antifa-terroristákat, hiszen hiába is mutatják be a magyar képviselők az „ártatlanul” meghurcolt aktivisták tevékenységéről készült rémséges fotókat, azokra a balliberális többség nem kíváncsi, elég elhinteni, hogy példátlan esetek történhetnek a magyar igazságszolgáltatásban.
Mindez már „tudományos tétel”, amit magyarázni sem kell, ha pedig cáfolat érkezik, úgy tesznek, mintha el sem hangzott volna. Olaszországban ezért indulhatott mozgalom a bestiális kegyetlenséggel, szervezetten garázdálkodó Ilaria Salis ügyében, hiszen még a jobboldali politikusok, médiumok is csupán az elferdített állításokkal szembesültek; ezért tűnhet jó ötletnek a baloldali pártok számára a szélsőséges, a gyilkos ösztönök felkarolása. Szijjártó Péternek a tények ismertetése érdekében Rómába kellett utaznia, ám erősen kérdéses, nem csupán eső után köpönyeg a magyarázkodás, elvégre az olaszok – éppúgy, mint a világ többi része – folyamatosan azt hallja, hogy Magyarországon szörnyű állapotok vannak. Hiába cáfolják ezeket a hozzánk látogatók, ahogy például évekkel ezelőtt Tom Hanks áradozott Budapest szépségeiről, illetve az általa lenyűgözőnek tartott közbiztonságról; a többség távolról, erősen manipulált információk alapján ítélkezik, vagy a hazugsággyár gondosan kiválogatott birkáinak bégetését lesi.
Mielőtt azt hinnénk, hogy a tervszerűen beprogramozott polipkarok csak ránk vannak kihegyezve, fellélegezhetünk, mindenkire lecsapnak, aki önállóvá mer válni. Németország például éppen csak mocorogni kezdett, máris tömegeket mozgósítottak ellene. Nem a Vörös Hadsereg Frakció sokadik generációs tagjai miatt tör fel a demokráciaféltő hevület; nem az Allah nevében számolatlanul elkövetett gaztetteket ítélik el; nem a megszorítások ellen mozgósítanak, hanem egy kitalált ellenséggel szemben, amelynek egyetlen bűne, hogy másként gondolkodik, mint a fősodor.
Veszélyes az efféle önállósodás, nem erre nevelték az európai demokratákat. A programozók egy pillanatra sem pihenhetnek. Ha nem megy szép szóval, majd megy pénzzel, jutalommal. Ellenpéldát kell felmutatni, ezért az sem számít, milyen mesterkedések révén került hatalomra a magát lengyelnek mondó kiszolgálójuk, Donald Tusk, mindegy milyen törvénytelenségeket követett el a hatalmat megragadva; ő megcsúfolhatja a demokráciát, hiszen a demokrácia védelmében teszi, így tehát jutalmazni kell. Irgalmatlan mennyiségű euroeső zúdul az elveit feladó Lengyelországra, amellyel újfent bizonyítható, hogy aki beáll a sorba, azt tejben-vajban fürösztik. Nem csak nekünk, egész Európának szól a bejelentés: Júdás mindig megkapja pénzét!
A szerző vezető szerkesztő
