Egyes régiókban pedig, például Észak-Amerikában, Európában és a Közel-Keleten az elhízás az összes rákos megbetegedés akár 9%-ához is hozzájárul. A következő 25 évben akár a rákos megbetegedések első számú okává is válhat. A fogyás tehát egyértelműen fontos egészségügyi cél.
Egy nemrégiben készült tanulmány azonban váratlan eredményt hozott. Megállapította, hogy a fogyást követő 12 hónap alatt jelentősen magasabb rákos megbetegedési aránnyal járt együtt, mint azoknál, akik nem fogytak.
A tanulmány közel 160 000 egészségügyi szakember adatait használta fel, akiket átlagosan 28 éven keresztül vizsgáltak. Ezek az emberek 2016-ig kétévente jelentették egészségi állapotuk és életmódjuk adatait. A kutatók különös figyelmet fordítottak a súlyuk változására.
A résztvevőket három csoportba osztották aszerint, hogy mennyire volt szándékos a fogyásuk: „magas” azoknál, akik mind a diétát, mind a testmozgást fokozták, „közepes” azoknál, akik a diétában vagy a testmozgásban javultak, és „alacsony” azoknál, akiknél egyikben sem volt említésre méltó javulás.
A résztvevők között feltűnő eredmény született: azoknál, akik testsúlyuk több mint 10%-át veszítették el, a következő évben jelentősen nagyobb volt a rákdiagnózis kockázata.
De nem minden rákos megbetegedés kapcsolódott egyformán a fogyáshoz. A tanulmány szoros kapcsolatot talált a fogyás és a felső emésztőrendszer (nyelőcső és gyomor), a máj, a hasnyálmirigy és az epeutak rákos megbetegedései között.
Ezeknél a típusoknál a kockázat sokkal nagyobb volt, az esély háromtól több mint hétszeresére nőtt. A kapcsolat azonban gyengébb volt a vastagbél- és a tüdőrák esetében, és úgy tűnt, hogy nem befolyásolja a mell-, a prosztata- és a csak nőket érintő rákos megbetegedések valószínűségét.
A tanulmány szerzői azonban óvatosak. Tudják, hogy kutatásuknak vannak bizonyos korlátai. Egyrészt az emberek saját súlyukról szóló beszámolóira támaszkodtak, ami nem mindig lehet pontos. Emellett csak kétévente ellenőrizték a résztvevőket, ami azt jelenti, hogy néhány részlet kimaradhatott.
Figyelemre méltó, hogy a kockázat azoknál volt a legmagasabb, akik a legkevesebb erőfeszítést tették a fogyás érdekében (akiket „alacsony fogyási szándékúnak” minősítettek). Közelebbről megvizsgálva tehát ez a tanulmány alátámaszthatja azt, amit eddig is tudtunk: ha próbálkozás nélkül fogysz, fontos utánajárni, hogy miért.
Az újdonság az, hogy a tanulmány segít rámutatni arra, hogy mely rákos megbetegedések lehetnek a váratlan fogyás okai. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki egyértelmű ok nélkül fogy, az orvosok talán jobban összpontosítanak bizonyos rákos megbetegedések – például a gyomor környékén vagy a májban – ellenőrzésére, hogy kiderítsék, mi áll a háttérben.
Másrészt számos bizonyíték van arra, hogy a szándékos fogyás előnyös. Egy 2022-ben közzétett tanulmány például azt találta, hogy azoknál az embereknél, akik jelentős életmódbeli változásokat hajtottak végre, 16%-kal alacsonyabb volt az elhízással összefüggő rákos megbetegedések kockázata. Egy másik, ugyanebben az évben készült tanulmány szerint a súlycsökkentő műtét nagymértékben csökkentette a rákos megbetegedések és a rákban való elhalálozás kockázatát.
Fontos tehát, hogy ne feledkezzünk meg a testsúlykezelés és az aktív életmód bizonyított előnyeiről a rák megelőzése érdekében.
A kutatások azt sugallják, hogy idősebb korban enyhén túlsúlyosnak lenni talán nem is olyan rossz, mint korábban gondoltuk, sőt, akár a hosszabb élethez is köze lehet. Mivel globális elhízás-járvánnyal kell szembenéznünk, ez az információ segít a testsúlykezelés és a rákmegelőzés megközelítéseinek testreszabásában.
