Még napjainkban is sokan úgy tudják, hogy a császári-királyi csapatok kápolnai győzelme következményeként bocsátotta ki március 4-én az uralkodó, Ferenc József az olmützi oktrojált (ráerőszakolt, a szerk.) alkotmányt.
– Egy történelmi tévhit élt sokáig a történettudományban és ezen keresztül a történelemoktatásban is, amely szerint Windisch-Grätz egy túlzó hadijelentést küldött Olmützbe a kápolnai csata után, amelyben arról írt volna, hogy szétverte a lázadó csordákat, nemsokára átkel a Tiszán, majd elfoglalja Debrecent. Erről a levélről néhány évvel ezelőtt sikerült kiderítenem, hogy egy hamisítvány, ugyanis ez a hadijelentés soha nem létezett. Mindezt egy Teofil Lapinski nevezetű, derék lengyel tüzérszázados írta le először az emlékirataiban. Az eredeti szöveg nincs meg, ugyanakkor Windisch-Grätz eredeti hadijelentéséből sok mindenre lehetett következtetni, csak éppen döntő győzelemre nem – kezdi a tévhit szétoszlatását Hermann Róbert.
Az nyilvánvaló, hogy egy alkotmány megszövegezése nem történhet egy-két nap alatt, az ilyenkor szükséges egyeztetések közben még egy erőszakkal kiadott alkotmány is nehezen születhet meg egyetlen hét alatt; főleg ha figyelembe vesszük, hogy a kor hírközlési lehetősége mellett több napra van szükség, amíg a csata végeredményének híre eljut Olmützbe.
– A kápolnai csata eredményének semmilyen befolyása nincs az olmützi oktrojált alkotmány kiadására. Ezt támasztja alá, hogy Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök még a csata előtt elküldi a Johann Hübner nevű bárót (egyébként Metternich herceg természetes fiát) Windisch-Grätzhez az oktrojált alkotmány tervezetével, amelyet február 26-án este a herceg gyöngyösi főhadiszállásán ismertet. Windisch-Grätz úgy kommentálja, hogy ő maga nem kedveli az alkotmányosságot, de ha már alkotmány kell, akkor legyen olyan, amilyet őfelsége akar. Hübner báró pedig be sem várva a csata kimenetelét, másnap siet vissza Olmützbe, hogy Schwarzenberggel közölje a jó hírt. Az oktrojált alkotmány kiadását tehát jóval korábban elhatározzák, és nem teszik függővé Windisch-Grätz harctéri sikereitől, mert úgy gondolják, hogy azok már a főváros és az ország kétharmadának elfoglalásával megvalósultak, és mindez bőven elég alap ahhoz, hogy az olmützi oktrojált alkotmányt kiadják.
Ferenc József ezen lépése vízválasztónak tekinthető, hiszen egyértelművé teszi: az 1848 tavaszán tett engedményekről – például a felelős önálló magyar minisztériumokról – szó sem lehet.
– Ez valóban vízválasztó, de nem feltétlenül úgy, ahogy mi szoktuk emlegetni, arra utalva, hogy nem csupán az 1848-as állapotokhoz, de még a korábbiakhoz képest is visszalépés, mivel részekre szabdalja Magyarországot, és újra leválasztja Erdélyt, valamint a Partiumot, a szerbeknek kerekít egy vajdaságot, amelynél fennáll annak a lehetősége, hogy hozzácsapják Horvátországhoz. Horvátországot, Szlavóniát, Zala megyének a muraközi járását, a Magyar Tengermelléket és Dalmáciát szintén egyesítik, míg a maradék Magyarországot koronatartományként betagolják a birodalomba. Továbbá benne van a szövegben, hogy a régi magyar alkotmány, illetve a törvények csak annyiban maradnak fent, amennyiben ezek összeegyeztethetőek ezzel az alkotmánnyal. Az olmützi oktrojált alkotmánynak csak számunkra volt ez a lényege, az igazi szempontja az volt, hogy az osztrák császárságot egységes birodalommá nyilvánította, amelynek a német egység szempontjából volt jelentősége.
A magyar szabadságharc menete természetesen összefüggésben van az Európában zajló eseményekkel, így többek között a német alkotmányt előkészítő, frankfurti birodalmi gyűléssel.
A történész ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a német államok többsége csak német államokat szeretne ebbe az egységbe befogadni.
– Ausztria viszont ezzel az oktrojált alkotmánnyal megüzeni, hogy vagy minden tartományával megy be ebbe az államszövetségbe, vagy sehogy. Ha úgy tetszik, az olmützi oktrojált alkotmány egyszerre üzen Frankfurtnak és Debrecennek, és mindkét helyen levonják a logikus következtetéseket. Frankfurtban ekkor döntenek a kis német egység mellett, és ennek a függvényében választják meg IV. Frigyes porosz királyt német császárrá, bár azt nem fogadja el. Amikor pedig március 15–16. körül megérkezik a hír a magyar fősereg táborába Törökszentmiklósra, Kossuth akkor dönti el, hogy erre csak egyfajta válasz lehetséges: Magyarország függetlenségének és a Habsburg-ház trónfosztásának a kimondása, mert ha a másik fél nemhogy alkudozni nem hajlandó, de még az 1848 előtti állapotot is felrúgja, akkor nincs más út a továbbiakban. A történteket Cibakházán ismerteti a hadsereg ott lévő vezetőivel, akik maguk is egyetértenek Kossuth következtetéseivel, amelyek a trónfosztáshoz vezetnek, de ahhoz majd kellenek a tavaszi hadjárat sikerei is.
Végül nem is elsősorban az oktrojált alkotmányban megfogalmazott gondolatok váltak igazán fontossá, hanem ennek üzenetjellege.
– Ez az oktrojált alkotmány kicsit olyan, mint az okos lány, aki hozott is meg nem is, mert a háború befejezéséig felfüggesztik a bevezetését, és ugyan 1849 októberében megint ünnepélyesen kihirdetik, de a tényleges bevezetése soha nem történik meg. Amit az is mutat, hogy az oktrojált alkotmány kiadásával egyidőben az osztrák birodalmi gyűlést feloszlatják, és egészen 1861-ig nem hívják össze, azaz ott is van egy tizenkét évnyi önkényuralmi periódus, holott az alkotmány a császár és a birodalmi gyűlés együttműködésére épülne. Ferenc József végül 1851. december 31-én a szilveszteri pátenssel végképp sutba dobja az egész alkotmányt, így egy olyan alkotmányról beszélünk, amely ténylegesen soha nem lépett életbe – vonja le a következtetést Hermann Róbert.
