2024. március 5. kedd. 6:8
A magyar balliberálisok újfent vigyázzba vágták magukat egy nem magyar politikus emlékének tiszteletére. Alekszej Navalnijról van szó, aki állítólag tisztázatlan körülmények között meghalt egy szibériai börtönben. A magyar parlament ellenzéki tagjai felállással tisztelegtek emléke előtt. A kormánypártok képviselői ülve maradtak, ezt Orbán Viktor azzal indokolta, hogy a Fidesz-KDNP-ben nem tisztelik az idegen országok soviniszta politikusait, főleg, ha azok egyike, mint például Navalnij, azt mondta a grúzokra, hogy patkányok. Egyébként meg nyugodjon békében, tette hozzá a miniszterelnök.
A magyar elvtársak mostani reakciója kísértetiesen hasonlít egy 1953-asra, nevezetesen a Joszif Visszarionovics Sztálin halálát követő hisztériára. A korabeli kommunisták akkor minden alkalmat megragadtak arra, hogy gyászukat akár hangos sírással is megmutassák. Az újságok címlapjai feketébe borultak, napokig tartott a siratás, nekrológok százai suhogtatták bele abba a hűvös márciusba a nagy vezér elvesztése okozta fájdalmat. Azon így utólag azért ne spekuláljunk, hogy vajon Navalnij Joszif Visszarionovics Sztálint is grúz patkánynak merte volna nevezni. Amúgy mindegy is, a népek tanítója, a Szovjetunió véres kezű ura, a tízmilliók haláláért felelős tömeggyilkos minden kétséget kizáróan grúz volt.
A jelen kívülről irányított gyászhisztériája a Navalnij halála és temetése közötti időszakban sem csillapult. Özvegye végigszambázta az úgynevezett fejlett demokráciákat, hol máshol mondott volna szülőhazáját pocskondiázó beszédet, mint az Európai Parlamentben. Ott, ahol egyes nagyhatalmú politikusok arról nyilatkoznak, hogy katonákat küldenének Ukrajnába az oroszokkal harcolni. Ezzel persze kirobbantanák a világháborút, de ez sem számít. Gyászoljuk Navalnijt, mint ahogyan Sztálint gyászoltuk, jött az egykori keleti ukáz után a parancs nyugatról. Hallatán a világ haladó erői haptákba álltak.
A kívülről vezérelt magyar baloldal aztán már az orosz ellenzéki politikus temetése napján is mindent megtett azért, hogy fenntartsa demokráciaféltő rettegését. Egy törökországi konferencián találkozott Szijjártó Péter és Szergej Lavrov. Jött is a tragikusan szellemesnek gondolt tudósítás a következő címmel: Szijjártónak pont Navalnij temetésének napján sikerült egy jót röhécselni az orosz külügyminiszterrel. Ha még ezt sem értené a fogatlan Fidesz-szimpatizáns olvasó, még meg is magyarázzák: „bár a gazdasági fórumon számos ország vezetői részt vettek, de Szijjártó pont az orosz külügyminiszterrel való szoros kapcsolatát akarta hangsúlyozni ezen a napon, amikor mindenhol Alekszej Navalnij temetése van a címlapokon”.
Az irányított gyászlázban égő liberális szellem sajátos módon értelmezi a világot. Van abban egy haláleset, van ezután egy temetés, és messze távol, egy ezektől minden szempontból független, jóval korábban erre az időpontra szervezett konferencia. Nincs köztük összefüggés. Azért, mert nem tetszik a magyar és az orosz külügyminiszter találkozása némelyeknek, még nem kell azt feltételezni, hogy Szijjártó Péter erre a napra időzítetten „röhincsél” Lavrovval.
Még akkor is túlzás ezt feltételezni, ha – mint írják a haladó tudósító elvtársak – a világ demokratikusnak kikiáltott részében mindenhol Navalnij temetése van a címlapokon.
A szerző író
