A tejfogyasztás és a cukorbetegség közötti kapcsolatot már korábban is vizsgálták, de az eredmények vegyesek voltak. Egyes tanulmányok kimutatták a kapcsolatot, mások nem. És még ha kimutatták is a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkennésére gyakorolt pozitív hatást, az csak az alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása esetén volt megfigyelhető.
A tudósok kapcsolatra bukkantak a laktáz enzimet kódoló genetikai variánssal rendelkező emberek között, amelyet a szervezet a tejben lévő cukrok lebontására használ. A legtöbb ember gyermekkorban laktázt termel, de sokaknak felnőttkorban leáll, ami laktózintoleranciához, más néven laktázintoleranciához (LNP) vezet. A különbséget az LCT gén egy variánsával hozták összefüggésbe.
Az új tanulmányban a kutatók megállapították, hogy a rendszeresen tejet fogyasztó LNP-s embereknél 30 százalékkal csökkent a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata – azoknál az embereknél, akik rendszeresen fogyasztanak tejet, de nem rendelkeznek ezzel a génváltozattal, nem tapasztaltak kockázatcsökkenést.
Természetesen nem bátorítjuk a laktóztermékek fogyasztására azokat, akiknek intoleranciájuk van. Mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy a 2-es típusú cukorbetegséggel szemben potenciálisan védő hatásért kockáztatni akarja-e az egészségét.
A laktáz hiánya nem feltétlenül zárja ki egy bizonyos mennyiségű laktóz fogyasztásának lehetőségét. Tanulmányok kimutatták, hogy sok laktóz-intoleranciában szenvedő ember még mindig képes akár napi 12 gramm laktózt is elfogyasztani, ami egy nagy pohár tejben lévő laktózmennyiséghez hasonlítható, anélkül, hogy az intolerancia tüneteit tapasztalná. Mindenkinél más és más.
Egy másik kutatócsoport – a Wageningeni Egyetem – tanulmánya szerint a tehéntejet ivó LNP-s embereknél a bélmikrobiomban változások történtek, amelyek azon alapulnak, hogy a laktóz hogyan bomlik le a bélben. A mikrobiomban bekövetkezett változások tehát magyarázatot adhatnak az új tanulmányban megfigyelt anyagcsere-hatásokra. További kutatásokra van azonban szükség ahhoz, hogy véglegesen megállapítsák az LNP-s emberek tejfogyasztása és a cukorbetegség kialakulásának kockázata közötti okozati összefüggést, és hogy kizárjanak más, esetleg releváns tényezőket.
A tanulmány nem tesz kifejezett étrendi ajánlásokat, hanem inkább arra világít rá, hogy egy adott népesség tejfogyasztása milyen hatással lehet a bélmikroflórájára és annak metabolitjaira, valamint a konkrét egészségügyi kimenetelekkel való lehetséges összefüggésre.