A telep fenntartója a Széchényi Művésztelep Alapítvány, melyet a képzőművész-jogász végzettségű Széchényi Péter, a jeles család leszármazottja alapított, aki híven annak mecénási tradíciójához, nemes ügyért hívta életre az alkotótelepet. Az Amerikában született festőművész a rendszerváltást követően nagy lelkesedéssel kezdeményezte, hogy ősei hazájában, elsősorban a pályakezdő művészek támogatására egy olyan helyet találjon, amely idővel komplex szellemi műhellyé nőheti ki magát.
Az alapításhoz további inspirációt jelentett az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában kezdődött tradíció, majd a Trianon utáni hazai művésztelep-létesítés buzgalma. Nagybánya, Gödöllő, Szentendre, Szolnok vagy Kecskemét hagyományos művészeti bázisai után a rendszerváltást követően újjáinduló művésztelepek közül az egyik a gyermelyi, amely azóta is töretlenül, évről évre folyamatos alkotásra invitál.
Az eltelt évtizedek bizonyították a kezdetben talán merésznek tűnő ötlet sikerét, hiszen a kilencvenes évek ifjú, pályakezdő, akkoriban az egyetemről frissen kikerülő művészeiből mára befutott, hazai és nemzetközi díjakkal elismert, műveikkel jelentős köz- és magángyűjteményekben is szereplő alkotók váltak, akiknek sikereihez a Gyermelyi Művésztelep munkájában való részvétel is hozzájárult.
László Dániel: A fény háza, 2021
Fotó: Gyermelyi Művésztelep
Gyermelyen azóta is minden évben újabb fiatal művészek tűnnek fel, akik a budapesti és egri képzőművészeti egyetemekkel együttműködésben érkeznek. Az elmúlt három évtizedben az itt megforduló csaknem 150 alkotóból most azt a 67-et mutatjuk be, akik jelentősen hozzájárultak a műhely fejlődéséhez. A telep művészeti vezetője 1998 óta Stark István képzőművész, e tárlat társkurátora, akivel Fazakas Réka közösen válogatta ki az itt látható alkotásokat.
A Gerecse lábánál fekvő dombos táj természeti szépsége és a művésztelep kitűnő technikai és szakmai felszereltsége, a rézkarc- és aranyozó prés, valamint a papírmerítőkád számos lehetőséget kínál az alkotásra. A közösségi együttlétre minden évben tavasztól őszig nyílik lehetőség; az elmélyült, elsősorban táblaképfestészeti alkotás mellett tematikus grafikai, elektrográfiai, illetve papírmerítő táborok valósultak meg.
A művésztelep élő kapcsolatot tart fent más művésztelepekkel és társaságokkal, például az Élesdi Művészteleppel, a Magyar Elektrográfiai Társasággal, a MAMÜ és a Sensaria Társasággal. Gyermelyen elméleti szimpóziumok is szerveződtek, ahol Bohár András és Wehner Tibor is tartott már előadásokat.
A művésztelep épülete egy 18. századi főnemesi kúria, amely a dombtetőn állva uralja a vidéket. Az épületnek saját élettere, territóriuma van, ami nem befelé figyel, hanem kifelé, a környezetére. A jelképnek tekinthető kúria úgy jelenik meg a tájban, mint egy antik görög templom.
A szocializmus időszakában magtárnak, majd izzóraktárnak használták, később kultúrotthonként működött. Széchényi Péter az 1990-es évek elején Lasetzky Frigyes építészt kérte fel a felújítási terv kidolgozására, aki a földszinten egy nagyméretű közös galéria-műtermet, valamint hálóhelyiségeket alakított ki. A renoválás munkálatai hosszan elhúzódtak, de 1994-ben végre megkezdődhetett az alkotói munka.
A most kiállítók közül többek alkotását a művésztelep épülete, illetve az azt körülölelő festői táj ihlette. A Fény háza mint kiindulópont László Dániel festményén a művésztelep szellemi erejét szimbolizáló otthonként jelenik meg, míg Szigeti G. Csongor meditatív videójában a ház falán visszatükröződő fény tűnik fel, szimbolizálva vele a közösség összetartó erejét. A művésztelep életének egy-egy ellesett esti pillanatát ábrázolja Horváth Roland és Sebestyén Zoltán festménye.
Az alkotóház élete által ihletett csendéletekként értelmezhetők Filp Csaba és Hermann Levente konyhai életképei és tárgyai. Dréher János, Kelecsényi Csilla és Zakariás István murális jellegű festményeihez a gyermelyi ház fala kínált inspirációt, amely egyszerre elválaszt és össze is köt a külvilággal.
A gyermelyi táj lenyűgöző ereje élteti Varga Patrícia Minerva festményét, valamint Szabó Ábel és Horváth Kinga grafikáit. Széchényi Péter kivilágosodó, fehér alapú akrilképén a művésztelep épületének külső környezetét absztrahálja. Szegedi Csaba Archeogram című festménye a környező tájat geometrikus kompozícióvá lényegíti át.
A művésztelepi közösség erejét és összetartását fejezi ki Daradics Árpád Red stories című élőmodelles installációja, melyet a kiállítótérben próbababákon is bemutatnak. A pólók elején Daradics régi fekete-fehér fotóiba piros színnel való beavatkozás nyomán készült alkotásai láthatók, hátoldalukon pedig a RED STORIES betűit olvashatjuk össze. A pólókat a dokumentumfotók tanúsága szerint is a Gyermelyi Művésztelep közössége viselte egy ott megvalósult performance alkalmával.
Egyszerre játszódik kint és bent, a gyermelyi tájban, illetve a házban feLugossy László szabadverseivel, zenével és zörejekkel kísért boldogságkereső videóinstallációja. Koroknai Zsolt videója a művésztelep épületéből jól látható katolikus templom tornyának zsalugáterén átszűrődő, polarizálódó fényt helyezi a fókuszba, szakrális tartalmakat sejtetve a látvány mögött. Lévay Jenő elektrográfiai munkáján a hajóval szállított gyermelyi liszt jelenik meg, ezzel utal a nagy múltú helyi tésztagyárra, amely közös eat art projekttel segítette a művésztelep működését. Kovács Lehel az absztrahálódó tájban egy ragadozó madarat, vércsét ábrázol, amely a gyermelyi táj jellegzetes állataként vonzza a tésztagyár gabonaföldjeit pusztító rágcsálókat.
A híres papírmerítő művésztelepeken készültek Karattur Katalin színes, tojás formájú térinstallációi, melyek a világtojás eszméjét, a termékenységet és az újjászületést szimbolizálják. Olajos György merített papírból alkotta, majd a természet erejének tette ki esőverte papírmunkáját. Gaál Endre Áramlás című érzékeny, színezett alkotása arcot formáz, mely az élet dinamikus erőhatásait jelképezi. Deli Ágnes Felhők című, térben lebegő, légies térinstallációja a természet harmóniáját fejezi ki, közvetít a lent és a fent, az ember és a transzcendens szférák között.
A gyermelyi grafikai művésztelepeken születtek Kiss Botond András, Germán Fatime, Lucza Zsigmond és Eszik Alajos munkái. Kiss a születés misztériumát lényegíti át akvatintával készült rézkarcában, míg Germán dúcgrafikája Párkát, a sors egyik istennőjét ábrázolja, aki az élet fonalát fonja. Lucza a férfias erő szimbólumát rejtette el Bikatorzójában, míg Eszik a Jobb latort, a bűnbánó tolvajt láttatja pasztellképén.
Szőcs Géza Családi köveim című nyomódúca a funkcióját vesztett forma utóéletéről szól, amely a kiállítótérben maga is műtárggyá válik. Nagy Gábor és Nádas Alexandra Gyermelyen élő művészek munkái a táj és az ember érzékeny, törékeny kapcsolatáról szólnak. A művész házaspár grafikai csoportot működtet a művésztelepen.
Az elektrográfiai alkotóműhelyekben készült Bohár András Fax Poetryje, Herendi Péter digitális kemogramja és HAász Ágnes Lábjegyzet című térinstallációja.
A 2000-es évek elején két éven át Caravaggio inspirálta művésztelepeket szerveztek, a tárlaton ebből is ízelítőt kínálunk. A nagy itáliai előd pincében való festési praxisa vezette Stark Istvánt arra, hogy a gyermelyi házban imitálja azt a helyet, ahol Caravaggio zseniális munkái születtek. A számos itt készült alkotásból Szenteleki Gábor munkája sajátos parafrázisként értelmezhető, míg Megyeri-Horváth Gábor és Lőrincz Tamás festményeihez Caravaggio inkább ihletadó forrásként szolgált.
A mostani kiállításon látható művek közül több hommage alkotás is felfedezhető; Könyv Kata Bernini, Bodnár László pedig Malevics előtt tiszteleg, míg Pika Nagy Árpád Gauguinnel való fiktív szelfizése közben festette meg önmagát és festőelődjét.
A természetből merít ihletet Kondor Attila: Az újjászületés fája / Arbor renascentiae című festménye spirituális üzenetével egyszerre szimbolizálja az élet forrását és a világokat összekötő tengelyt. Dunai Edit Gaiát, a Föld istennőjét festette meg, míg Ferenczy Zsolt vászna a Föld felett lebegő, megkettőződő emberalakot láttat, amivel felkínálja a lét és a nemlét kettős lehetőségét. Horváth Krisztián Vízesésében a természet mindent elsöprő ősereje, ugyanakkor teremteni képes energiája manifesztálódik. Radosza Attila áttetsző plexire festett munkája könnyed ecsetvonásokkal jeleníti meg a természet elemei közül a vizet.
Szeszák Ádám akvarellje a természet spirális rendjét a geometria törvényszerűségeivel egyesíti, Barabás Zsófi festménye egy nyíló virág szín- és formavilágát absztrahálja. Kovács Péter Balázs a geometrikus és természeti formák együttesébe engedi be az aranyló nap fényfonalát, ami pezsdítő erővel hat. Kucsora Márta csorgatással, fröcsköléssel készült festményén a természet formái, jelenségei absztrakt módon jelennek meg. Csurka Eszter amorf, izgalmas bronzszobra természeti és emberi formákra emlékeztet.
Györffy Sándor geometrikus kompozíciója az alapszínekből építkező formák dinamikus egyensúlyát mutatja fel. Dóró Sándor plasztikus ládaképe a térillúzió maximális kihasználása mellett le is leplezi saját talányát, hiszen a síkban maradó ládákat teljes mértékben térhatásúként ábrázolja. Pataki Tibor Szeretet hegy című installációját transzformált könyvekből építi össze, ahol a könyv mint információt hordozó és őrző tárgy jelenik meg.
Ferencz Zoltán installatív, fénnyel készült munkája az ember és természet közötti harmonikus viszonyról szól. A természeti tájba való beavatkozás negatív következményeit Erőss István Noébundája című installációja mutatja be, mely az erdei prédaállatokat békés környezetben láttatja, ám a kép tetején feltűnő szőrmecsík az állatok levadászására hívja fel a figyelmet.
Pető Hunor Pillangóhatás című munkája, Szirtes János videóinstallációja és Posta Máté Kötelék című festménye is a természetbe való beavatkozás veszélyének láncolatát érzékelteti. Wrobel Péter az emberiség pusztulását vizionálja futurisztikus jellegű, Poszthumán jelenés című térinstallációjában.
Almási Gertrúd akrilfestményében a nő alakját absztrahálja, míg Bánföldi Zoltán egy itáliai kalandor, Giovanni Risi életét sűríti egyetlen képbe, színes mozaikdarabkákkal szimbolizálva annak izgalmas életszakaszait. Bodoni Zsolt mozgalmas, dinamikus, sokrétegű festményének alakjai egy történetet beszélnek el. Varga Amár László figurájának testrészei mintha összekeveredtek volna, ezzel érzékelteti a test törékenységét, mulandóságát. Vass Tibor szinte bohócként ábrázolja figuráját, amely kékes tónusok sokaságából tűnik ki. Tari Gábor Figuraátrajzolás kísérlete színes grafikai elemként láttatja emberi alakját.
Határ Attila Diogenészt, az ókori görög filozófust festette meg, amint felszólítja Nagy Sándort, hogy ne takarja el előle a napot. Bodor Anikó összetört tükörre készített installációja az önmagunkkal és jelen társadalmunkkal való szembesülésre ösztönöz, míg örökké mozgásban lévő, cselekvő emberalakjai létkérdéseket fogalmaznak meg. Maros Lili a festészet esszenciáját sűríti Eau d’Art című munkájában; a terpentint mint oldószert a festészet illatának minősíti, ami akár a Gyermelyi Művésztelepen való alkotás összefoglalásaként is értelmezhető.
A Gyermelyi Művésztelepen készült művek a ház, a táj és az ott kialakult közösség élményéből kiindulva tesznek fel természeti, társadalmi és etikai kérdéseket. A Gerecse lábánál fekvő alkotói-szellemi bázis immár harminc éve kínál lehetőséget a közös, de mégis egyéni alkotásra, arra, hogy a művészek reagáljanak szűkebb és tágabb környezetükre, önmagukra és a bennünket körülvevő világ kihívásaira. A Gyermelyen született munkák jelentős művészeti értékéről most, a jubileumot ünnepelve, a Műcsarnok közönsége is megbizonyosodhat.
