Egyre több tény szól amellett, hogy az orvostudomány félreértelmezi minden nő életének egyik legfontosabb folyamatát. Betegségnek tekintik, és inkább kezelik – írja a RIA Novosti.
Egy nő bizonyos számú, petesejteket tartalmazó petefészek-tüszővel születik. Minden egyes menstruációs ciklussal csökken a számuk. Amikor eléri a kritikus értéket, az ovuláció rendszertelenné válik, majd eltűnik. A természetes úton történő fogantatás már nem lehetséges. A termékenység csökkenését menopauzának nevezzük.
Általában 51 éves korban következik be. De nem hirtelen – vannak kezdeti, átmeneti és későbbi szakaszok, amelyek több évig tartanak.
A világon körülbelül egymilliárd klimaxos nő él. Körülbelül egytizedüknél az onkológiai kezelés vagy más okok miatt korai a menopauza. A hormonális változásokat számos tünet kíséri. A leggyakoribbak a vérzés, a hőhullámok, az éjszakai izzadás.
A menopauza legveszélyesebb következménye a csontsűrűség csökkenése, ami törésekhez vezet. Ezt az állapotot csontritkulásnak nevezzük. Arról, hogy a menopauza alatt nagyobb a cukorbetegség, a demencia, a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, nincsenek egyértelmű adatok. Ellentmondásos eredmények vannak a megnövekedett súlyfeleslegről is.
A fejlett országokban ezt a természetes folyamatot kezelést igénylő betegségként tüntetik fel. A társadalomban negatív hozzáállás alakult ki a menopauzában lévő nővel szemben. Szó szerint egy népszerű mém: szorongó, ingerlékeny, nyafogó. Ennek a sztereotípiának a gyökerei a 19. század elejére nyúlnak vissza, amikor De Gardan francia pszichiáter bevezette a „menopauza” kifejezést, és ezt az állapotot „hisztériának, vagy a méh idegbetegségének” nevezte. 1959-ben Cooperman, Wetchler és Blatt amerikai orvosok úgy írtak a menopauzáról, mint egy „meglehetősen kellemetlen és talán veszélyes” időszakról.
„Ez egy régi előítélet, amely megtalálható a médiában, sőt tudományos cikkekben is. Az embereket megfélemlítik – azt mondják, hogy a menopauza megduplázza a depresszió, a szorongás, a paranoia, a pszichózis, az öngyilkossági gondolatok kockázatát.
A Guardian című brit lapban januárban jelent meg egy jegyzet „Hogyan rombolhatja a menopauza a mentális egészséget címmel” – jegyzi meg a Melbourne-i Egyetem pszichológiaprofesszora, Lydia Brown. A tudósok olyan tanulmányokat elemeztek, amelyek a menopauza és a mentális egészségügyi problémák közötti kapcsolatot vizsgálták. Mint kiderült, mindössze 12 ilyen tanulmány létezik, és csak kettő szól a depressziós tünetekről. Az eredmények ellentmondásosak, és legtöbbször kis mintájú vizsgálatokból nyerték őket.
Kockázatok azonban léteznek. Először is maga a nem: a nőknél kétszer olyan gyakran diagnosztizálnak depressziót, mint a férfiaknál, hogy miért – ez még mindig nem világos. Másodszor, vannak hajlamosító tényezők: depresszió a múltban, nehéz gyermekkor, stressz, dohányzás, mozgásszegény életmód, elhízás,
A The Lancet című folyóiratban megjelent egy cikksorozat, amely cáfolja a menopauzával kapcsolatos népszerű mítoszokat és tévhiteket, ennek szerzői a világ minden tájáról származó tudósok, élükön ausztrálokkal.
A fejlett országokban a menopauzát orvosi problémának tekintik, és olykor tipikus tünetekkel és hosszú távú egészségügyi kockázatokkal járó hormonhiányos szindrómának tekintik, amit lehetőleg hormonpótló terápiával kezelnek – írták a kutatók.
A gyakorlatban ez a megközelítés számos kihívással néz szembe, mondták. A nők nagyon eltérően élik meg az állapotot, a tünetek idővel változnak. Nem lehet bizonyítani, hogy az egészségügyi kockázatok a menopauzával és nem az öregedéssel függnek össze. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre a korai menopauza egészségügyi hatásairól. Természetesen szükséges az orvosok segítségét kérni, de előfordul, hogy ez elbizonytalanítja a beteget, felesleges receptekhez és a folyamat egyoldalú megértéséhez vezet.
Általános tévhit, hogy a menopauza fizikai és szellemi hanyatlással jár. Valójában ennek az ellenkezője igaz, sok nőnek jót tesz ez alatt és utána is a munka, a családról való gondoskodás és a közösség – mondja Martha Hickey, a Melbourne-i Egyetem és a Queen’s Hospital munkatársa.
Az orvostudomány a 20. század elején foglalkozott a kérdéssel. Úgy vélték, hogy a szervezet különféle mentális és fizikai rendellenességei a hormonális zavarokkal magyarázhatók. Az orvosok úgy döntöttek, hogy az ösztrogén hiánya mindenképpen káros, és a menopauza következménye szomorú lehet: alkoholizmus, drogfüggőség, válás, széthullott családok. Ezután jöttek az első állati kivonatokból készült gyógyszerek. Az ösztrogéneket gyermektelenség, terhességi komplikációk, pszichózis, depresszió kezelésére írták fel. Az 1940-es évek után jött a vemhes kancák vizeletéből készült hormonpótló terápia (HRT) a „labilis, ösztrogénhiányos nők” számára. Segített, és hamarosan a nagy gyógyszergyártók is érdeklődtek az irányzat iránt. Már az 1960-as évek közepén a korban hozzáillő nők egyharmada szedett MST-t. A század elején már adatok álltak rendelkezésre a mellrák, a szívbetegségek, az agyvérzés megnövekedett kockázatáról a menopauza alatti tünetek enyhítésére szolgáló hormonális gyógyszerek szedésének hátterében.
A lelkesedés alábbhagyott, és az ilyen gyógyszereket ritkábban írták fel. Az utóbbi években azonban megváltozott a helyzet. Az Egyesült Királyságban például 2020 és 2022 között 60 százalékkal nőtt az MST felírása – különösen az ország gazdagabb régióiban. A kutatók ezt a probléma fokozott médiafigyelemének tulajdonítják.
Közben az óvatosság továbbra is fennáll. Nagy port kavartak az MST és a demencia közötti kapcsolatról szóló legújabb kutatások. Dán tudósok 5500, 2000 és 2018 között demenciával diagnosztizált nő adatait elemezték, és minden egyes esetet tíz azonos korú, szellemileg egészséges nővel hasonlítottak össze. Kiderült, hogy azoknál, akik a menopauza idején hormonokat szedtek, nagyobb valószínűséggel diagnosztizáltak problémát: 12 százalékuknál, szemben tíz százalékkal.
Nem egyértelmű azonban, hogy mi az ok és mi a hatás. Mint a szerzők rámutatnak, más tényezők is hajlamosíthatnak a demenciára, amelyek a menopauza alatt rontják az állapotot, és az MST szedésének szükségességéhez vezetnek.
Mindez arra készteti a tudósokat, hogy más módszerek után kutassanak a nők ötven utáni kezelésére A szerzők hangsúlyozzák, hogy egyetlen gyógyszer sem hatásos a menopauza minden tünete ellen.
