A kékesség a mágneses mező térképén jelenik meg. A mágnesességet nem látjuk, nemhogy színesen, ezért alakult ki az a hagyomány, hogy az északi mágneses pólusokat vörösként, a déli pólusokat pedig kékként kell ábrázolni.
A rúdmágnesekben, amelyekkel sokan játszottunk gyerekkorunkban, ez egy egyszerű, festékkel jelölt fél-félhez vezet, de a valós mágneses mezők ennél jóval összetettebbek. A térerősség változásai alkalmasak arra, hogy mélyebb vagy halványabb árnyalatokban jelenjenek meg, mint a Jupiter mezejében is.
Figyelemre méltó, hogy a Jupiter mágneses mezeje nem olyan, mint a Földé, ahol az északi és a déli pólus szinte közvetlenül szemben van egymással, mindkettő viszonylag közel van a földrajzi pólushoz. Még a Földön is vannak furcsa anomáliák, de az egyik első dolog, amit a Juno felfedett a Jupiterről, hogy a mezeje még furcsább, amiről kiderült, hogy a Nagy Kék Foltot is magában foglalja.
Mivel a Nagy Vörös Folt a Jupiter egyik legismertebb és legmaradandóbb jellegzetessége (még ha az utóbbi időben zsugorodik is), elkerülhetetlen volt, hogy a déli mágneses anomáliát Nagy Kék Foltnak nevezzék el.
Amint arról a héten beszámoltunk, a Nagy Kék Folthoz egy légköri sugár is kapcsolódik, ami azt mutatja, hogy a mágneses mező anomáliája alakítja az óriásbolygó légkörét. Hogy ezt pontosan mi okozza, egyelőre nem világos, de azt bizonyítja, hogy a Kék Folt fontos.
A Nagy Kék Folt az a hely is, ahol a Jupiter mágneses mezeje a leggyorsabban változik.
A Nagy Kék Folt okait még nem sikerült teljesen megmagyarázni. Az északi féltekén nincs pontos párja, helyette egy hosszú mágneses sáv és különböző más, nem dipólusos régiók vannak. Ez legalább megmentette a csillagászokat attól, hogy olyan nevet találjanak ki, ami nem „A másik Nagy Vörös Folt”.
A Jupiter mágneses mezeje feltehetően a magjában található, nagy vezetőképességű, fémes hidrogénből álló óceán következménye. Hogy pontosan mi az a fémes hidrogén, ami ilyen összetettséget eredményez a magasban, még mindig csak találgatások tárgya. Még amikor a Galileo űrszonda belevetette magát a Jupiter légkörébe, akkor sem jutott volna távolról sem elég mélyre ahhoz, hogy válaszokat gyűjtsön, mielőtt a hatalmas nyomás összezúzta volna.
Eddig két dolgot tudtunk meg a Foltról: kelet felé vándorol, és a gázbolygó mélyén mintegy 3500 kilométer mélyen zonális szelekhez kapcsolódik.
A Folt megmagyarázását eléggé fontosnak tartják ahhoz, hogy a Juno meghosszabbított küldetése során hat átrepülés során is a fókuszban legyen, a holdakra való nagyobb összpontosítás mellett.
