Minden szupermodern digitális és űrtechnológia tehetetlen volt. Most azonban van esély arra, hogy megtalálják a választ az „évszázad rejtélyére”.
„Sürgős nyomozás. Kérjük, hogy a lehető leghamarabb lépjen kapcsolatba Ho Si Minh-város légiforgalmi irányításával. Panaszkodnak, hogy nem látják önöket a radaron” – ezt az SMS-t küldték a Malaysia Airlines képviselői újra és újra a Boeing 777-200ER személyzetének 2014. március 8-án este. Válasz nem érkezett.
A repülőgéppel való kommunikáció egyéb eszközei addigra már kikapcsoltak.
Az MH370-es menetrend szerinti járat Kuala Lumpurból a kínai fővárosba tartott. Helyi idő szerint 00:42-kor indult.
A repülőgép mindössze 12 éve állt szolgálatban, élettartama nem több mint 19 százalékos. Minden szükséges karbantartást időben elvégeztek.
A pilóták tapasztaltak voltak. A 227 utas közül 153-an kínai állampolgárok voltak. Ötven malajziai, a többiek – különböző országokból: Indonéziából, Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Európából, oroszországból.
Minden normális volt. A Boeing 38 perccel az indulás után elhagyta a maláj légteret. A diszpécser 01:19-kor megkérte a kapitányt, hogy dolgozzon Ho Si Minh-város repülőterével, és jó éjszakát kívánt neki. A pilóta azt válaszolta: „Jó éjszakát, MH370”.
Ez volt az utolsó üzenete. Három perccel később, amikor a Boeing 777-es valahol a Dél-kínai-tenger közepén járt, a gép transzpondere kikapcsolt.
Eltartott egy ideig, amíg az eltűnés tényét felismerték. Ho Si Minh-város légiforgalmi irányítása először 20 perccel azután próbált kapcsolatba lépni a géppel, hogy a jel megszűnt. Hosszas tárgyalások következtek a vietnami és a malajziai diszpécserek között. Próbálkoztak az ACARS szöveges üzenetküldő rendszerrel és műholdas telefonnal.
Ennek eredményeként a mentőszolgálatokat nagy késéssel értesítették a repülőgép elvesztéséről, és értékes időt veszítettek.
Azt sem tudta senki, hogy hol keressék. A Dél-kínai-tengeren kezdték, ahol megszakadt a kommunikáció. Később a vietnami hadseregtől érkezett információ. Az ő nyomkövető állomásaik segítségével megállapították: a transzponder kikapcsolása után a gép éles kanyart vett délnyugat felé, szinte az ellenkező irányba, Malajzia és Vietnam határai mentén repült.
Penang szigetének térségében pedig, már az Andaman-tenger felett, északnyugati irányba fordult. Helyi idő szerint 02:22-kor hagyta el a radarok hatósugarát. Arról, hogy mi történt ezután, nincs közvetlen bizonyíték, csak közvetett bizonyítékok.
Tény, hogy a Rolls-Royce repülőgép hajtóművei olyan jeladóval voltak felszerelve, amely óránként jelet küldött az Inmarsat műholdnak, amely akkor az Indiai-óceán felett volt. Ez utoljára 08:19-kor történt meg. Miután elemezték az összes adatot, kiszámították az MH370 lehetséges röppályáját. Két óriási ív – a „Boeing” lehetséges zuhanási zónái – voltak.
A második az Indiai-óceán délkeleti részén húzódott. A további paraméterek szerint megállapították a katasztrófa legvalószínűbb zónáját – kétezer kilométerre nyugatra az ausztrál Perth-től.
A keresési művelet nyolc országban indult. A keresésben 19 hajó és 21 katonai repülőgép vett részt. Több tízmillió liter üzemanyagot égettek el. A terület gigantikus: több millió négyzetkilométer. Ráadásul ez a vízterület kevéssé tanulmányozott. Nagyon kevés információ áll rendelkezésre a tengerfenék természetéről. Az esélye annak, hogy bármit is találunk, minimális. Ahogy az egyik tisztviselő fogalmazott, nem „tűről a szénakazalban” van szó, hanem legalábbis magáról a „szénakazalról”.
2014 augusztusától 2017 januárjáig mélytengeri járműveket használtak. A terület nagyságát megduplázták.
Együttesen ez volt az emberiség történetének legnagyobb és legdrágább keresési művelete. Ennek eredményeképpen fontos információkat szereztek az óceánfenék természetéről, több hajóroncsot találtak (köztük a XIX. századból). Az MH370 lezuhanásának helyét azonban soha nem találták meg. 2018 májusában hivatalosan is leállították a munkát.
Addigra már bizonyítékok kerülte elő arról, hogy a repülőgép lezuhant. Apró törmelékeket sodródtak az Indiai-óceán nyugati partjaira – Afrikában, Mauritiuson. Az áramlatok vitték oda őket. Egy szárnyvégszárnyat találtak Réunion szigetén. A jelölések megerősítették, hogy ugyanannak a repülőgépnek a része volt. A sérülések jellege alapján a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az MH370 meg sem próbált leszállni, egyszerűen a vízbe zuhant.
A katasztrófa okai ismeretlenek. Különböző verziók kerültek elő. Egészen addig, hogy az egyik pilóta így döntött az öngyilkosság mellett. Shah és Hamid otthonát átkutatták. Azonban semmi gyanúsat nem találtak.
Egy másik lehetőség a külső beavatkozás. Valaki átvehette az irányítást a Boeing felett. E mellett szól, hogy két utas hamis útlevéllel szállt fel a gépre. Mindketten irániak, de az egyik olasz, a másik osztrák állampolgárnak adta ki magát. A nyomozás azonban hajlik arra a verzióra, hogy céljuk az Európába való kivándorlás volt.
Az elméletek sokfélék. Így a 2020-ban beszámoltak egy titokzatos nőről, aki két nappal a repülőgép eltűnése előtt felhívta a kapitányt. Úgy tudni, hogy a nő hamis név alatt vásárolt SIM-kártyát. A bulvársajtó megjegyezte: a bűnözők, sőt a terroristák is gyakran így működnek. A személyzet tagjairól azonban nem derült ki, hogy kapcsolatban álltak volna szélsőséges csoportokkal.
Megvizsgálták a rakományt is. A leggyanúsabbak – lítium-ion akkumulátorok, amelyek összesen 221 kilogrammot nyomtak. Elméletileg felrobbanhattak volna. Ez azonban nem magyarázza a járat furcsa röppályáját.
2018 júliusában a nemzetközi nyomozócsoport kiadott egy jelentést, amelyben aláírta saját tehetetlenségét. Csupán a „beavatkozás megdönthetetlen tényére” mutatott rá: valaki kikapcsolta a kommunikációs rendszereket, és kézzel megfordította a gépet. Nem világos, hogy ki és miért tette, rosszindulatból vagy tévedésből. A műszaki meghibásodást kevésbé tartották valószínűnek.
A lezuhant áldozatok hozzátartozói számára ez többek között azt jelentette, hogy senki sem hibáztatható a repülőgép lezuhanásáért – sem az utasszállító gyártója, sem a légitársaság, sem a kormányzati szervek. Az eltűnt utasok képviselőinek többsége beleegyezett, hogy az előzetes eljárásban kártérítést fogadjon el a Malaysia Airlines-tól. De mintegy 40 család még mindig nem hajlandó erre – abban bízva, hogy az igazság, és így a bűnösök is kiderülnek – jegyzi meg a CNN.
Ezen csak a lezuhant gép megtalálása segíthet. És most új reményt kaphat mindenki, aki választ vár az évszázad rejtélyére. Az Associated Press szerint Anthony Lowcock malajziai közlekedési miniszter a tragédia évfordulójának előestéjén azt mondta, hogy „a kormány eltökélt abban, hogy megtalálja az MH370-es gépet”.
Kuala Lumpur az Ocean Infinity nevű texasi székhelyű tengeri robotokat gyártó cégre támaszkodik, amely már 2018-ban is részt vett a keresésben. Azóta jelentősen fejlesztette és növelte az ottani felszíni hajókból és leszállóegységekből álló flottáját.
Az üzletet valószínűleg „nincs eredmény, nincs fizetés” formátumban kötik meg. Az összeget nem hozzák nyilvánosságra. Az azonban nyilvánvaló, hogy a katasztrófa áldozatainak hozzátartozói és barátai számára a kutatók sikere felbecsülhetetlen értékű lesz.
