A New York-i Egyetem amerikai tudósait nemrégiben meglepték a zónában talált nematódák (Oschieus tipulae). Ezeknek a férgeknek egyáltalán nem árt a sugárzás, sem a gyenge, sem az erős. Olyan, mintha nem is lenne. De van. Tehát a férgek szó szerint immunissá váltak a sugárzással szemben.
A Sophia Tintori által vezetett biológusok a férgek DNS-ében olyan károsodásokat kerestek, amelyek általában a sugárterhelés következtében jelentkeznek. És nem találtak ilyet. Nem volt nyoma mutációnak a genomjukban.
A tudósok nem tudják mivel magyarázzák a fonálférgek hihetetlen ellenállóképességét, amelyek generációi 1986 óta ellenállnak a sugárzásnak. Talán az evolúció játszott szerepet, és a férgek valahogy kifejlesztettek egy „szupererőt”, amely segítette őket a túlélésben egy erősen mutagén környezetben. Vagy természetüknél fogva immunisak az ionizált sugárzás hatásaira? Vagy a sugárzás nem is olyan káros, mint amilyennek hisszük? Rejtély…
A Princeton Egyetem (Princeton University) biológusai már megállapították, hogy a csernobili farkasok immunrendszere fokozott ellenállást biztosít a rák ellen. A zónában átlagosan több mint 6-szor nagyobb sugárterhelésnek vannak kitéve, mint az emberekre megállapított maximális biztonságos szint. Ennek kóros elváltozásokat kéne okozniuk, ehhez képest úgy tűnik, hamar hozzászoktak, és bizonyos szempontból az előnyükre vált.
2014-ben egy francia, belga, japán és amerikai tudósokból álló nemzetközi kutatócsoport is – amelyet Timothy A. Mousseau evolúciós ökológus, a Dél-Karolinai Egyetem (Department of Biological Sciences, University of South Carolina) professzora vezetett – azt állapította meg, hogy a magas sugárzással terhelt területeken megtelepedett madarak szervezetében több antioxidáns található, amelyek megvédik őket a sugárzástól.
Eközben – jegyzi meg a portál szabadkozva – a csernobili békák „négerekké” váltak.
Az Oviedói Egyetem spanyol biológusainak Germán Orizaola vezette csoportja a csernobili atomerőmű környékén soha nem látott számú, szokatlanul fekete színű fa békát – kwaksát – talált. Ezek a farkatlan kétéltűek, amelyek természetüknél fogva élénkzöldek, szó szerint feketévé váltak.
Ők a Csernobil melletti mocsarakban fogtak ki mintegy 200, a fekete különböző árnyalataiban pompázó kwakszát. Kiderítették, hogy a legsötétebb békák az atomerőmű közelében élnek. Minél közelebb vannak, annál sötétebbek. Ugyanilyen feketék voltak azok a békák is, amelyek az 1986-os baleset által leginkább érintett – a robbanás során felszabadult radioaktív anyagokkal erősen szennyezett – területeken éltek.
A békák mutációval változtatták meg színüket. Megtanultak melanint termelni, ami nemcsak az ultraibolya sugárzástól, hanem az ionizáló sugárzástól is meg tudja védeni a bőrt. Bármilyen furcsa, ez akár azt is jelentheti, hogy a fekete bőrű emberek ellenállóbbak lehetnek a sugárzással szemben.
Azzal, hogy a fekete bőrű békák túléltek és szaporodtak a csernobili zóna legszennyezettebb területein, bebizonyították, hogy mutációjuk hasznos, fenntartása nem igényel különösebb erőfeszítést, és növeli fajuk túlélési és fennmaradási esélyeit – derült ki a cikkből, amely az Evolutionary Applications című folyóiratban közzétett tanulmány eredményeit összegzi.
