Az ókori Görögországban a fekve étkezés szokása legalább az i. e. 7. században kezdődött, amit később a rómaiak is átvették.
Furcsa módon a görögöket mindig a bal oldalukon fekve ábrázolják – soha nem a jobb oldalukon.
E hagyomány oka nem teljesen világos, de a történészek és a klasszicisták évtizedek óta vitatkoznak a témáról.
Egyesek azzal érvelnek, hogy ezen az oldalon fekve a jobb kéz szabadon marad az evéshez és iváshoz használt edények megfogására; mégis vannak példák arra a görög művészetben, hogy a bal oldalukon fekszenek, és a bal kezüket használják.
Az ókori görögök vajon azért ettek és ittak fekve, hogy segítsék az emésztést?
Mások az emberi anatómiára hivatkozva azt állítják, hogy ez a gyakorlat közvetlen kapcsolatban áll azzal, ahogyan az ételt megemésztjük.
A gyomor önmagába görbül, és gyakran előfordul, hogy fekve a gyomorsavak, amelyek segítik az ételek lebontását, valójában a nyelőcső felé fröccsennek, és gyomorégést okoznak.
A bal oldalon fekve azonban az emésztés valóban javul.
Mivel a gyomor bal oldala görbül, az evés és ivás közbeni bal oldali fekvés valójában több helyet biztosít a plusz ételnek is, anélkül, hogy savas refluxot okozna.
Az okoktól függetlenül ez kényelmes lehetett. Az étkezés közbeni fekvés a Földközi-tenger térségében elterjedt, és évezredeken át fennmaradt.
Az étkezési szokások osztályok és nemek szerint különböztek az ókori Görögországban.
Egyes szakértők azt is állítják, hogy a mások által felszolgált, fekve történő étkezés a hatalom és az elit által élvezett luxus jele volt.
A társadalmi ranglétrán lejjebb elhelyezkedő emberek másolták a fekvő étkezési stílust, ha megengedhették maguknak.
Az archaikus és klasszikus korszak görög étkezési kanapéit férfiaknak és ritkábban nőknek szánták, akik rabszolgaként, zenészként és szórakoztatóként szolgáltak az étkezéseken.
A nőket általában nem hívták meg lakomákra, kivéve ritka alkalmakkor, például esküvőkkor – és még akkor is elvárták tőlük, hogy felegyenesedve üljenek.
Csak az ókori Rómában változtak meg a szokások, és a felsőbb osztálybeli nőknek engedélyezték, hogy a férfiak mellett üljenek.
Ókori görög szimpózium: enni, inni, filozofálni
A heverők „egyszemélyes ágyak” voltak, amelyeken egy további személy is elférhetett, különösen a szimpózium (symposion), a vacsora utáni férfi ivóünnepség idején.
Hét-tizenöt ágyat helyeztek el az andron, a férfi étkező falai mentén, minden ágyhoz egy kis asztal és egy alkalmi lépcsős sámli tartozott.
Ahelyett, hogy ténylegesen feküdtek volna, a férfiak inkább a bal könyökükön feküdtek, és a jobb kezüket használták evéshez és iváshoz.
Az egyének elég magasra támasztották magukat párnákon, és úgy tartották fenn az egyensúlyukat, hogy a jobb térdüket behajlították, és a bal térdnek támasztották.
