Korábbi leletek legalább 12 000 évre visszamenőleg utaltak a testet díszítő ékszerekre, de ez az új felfedezés azonban a legkorábbi piercingeket rejti, amelyeket valódi testeken találtak.
„Tudtuk, hogy a neolitikumban voltak fülbevalószerű leletek, számos lelőhelyen találtak ilyeneket” – magyarázta a tanulmány szerzője, dr. Emma Baysal e-mailben küldött nyilatkozatában.
A tárgyakat a Boncuklu Tarla kőkori lelőhelyen találták, amely a kőkorszak előtti neolitikumból származik. Más hasonló, őskori leletekkel ellentétben ezeket a díszeket a lelőhelyen eltemetett csontvázak füle és szája körül találták, amely arra utal, hogy minden bizonnyal piercingként használták őket.
A tanulmány szerzői összesen 106 olyan tárgyat fedeztek fel, amelyeket egyértelműen erre a célra szántak, és ezek közül 85 elég teljes volt ahhoz, hogy elemezni lehessen őket. Ezek többnyire mészkőből, folyami kavicsból vagy obszidiánból készültek, és legalább hét milliméteres átmérőjűek voltak, így nagy lyukasztást igényeltek viselőik bőrén.
Hét különböző piercingtípust azonosítottak, amelyek közül néhányat a csontvázak hallójáratában vagy annak környékén találtak, ezért a füllyukasztások közé sorolták őket. Másokat a nyak vagy a bordák területén, az áll közelében fedeztek fel, amely arra utal, hogy egyfajta ajakszegecsként, úgynevezett labretként viselték őket.
További bizonyítékot szolgáltatott az ajaklabret használatára egy csontváz szájüregében talált lelet.
Fontos, hogy a tanulmány szerzői megjegyzik, hogy ezeket a díszítéseket csak felnőttek sírjaiban találták. Ez arra engedi őket következtetni, hogy a testpiercing egyfajta beavatási rítus lehetett, amelyet a serdülők felnőttkorba való átlépésükkor végeztek.
Egy ilyen rituálé célja az lehetett, hogy az egyén személyiségében észrevehető változást idézzen elő, amikor elérte az érettséget. A szerzők például kifejtik, hogy „a labretek jelentős változást okoznak abban is, ahogyan viselőjük beszél, eszik és lélegzik, így ez a fizikai változást eredményez, amelyet viselőjük és szemlélőjük egyaránt érzékel”.
Baysal általánosabban fogalmazva azt mondja, hogy Boncuklu Tarla neolitikus lakói egyértelműen „nagyon összetett díszítési gyakorlatot folytattak, amely gyöngyöket, karkötőket és medálokat tartalmazott, beleértve egy nagyon fejlett szimbolikus világot, amely mindezt az emberi test közegén keresztül fejezte ki”.
